Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Értekezések és közlések - Dr. Kúnos Ignácz: Három Karagöz-játék. – Török szöveg, fordítással. Tárgyi és nyelvi magyarázatok - 1

HAMAM OJUNU. dalok édes bús melódiája a valódi kelet költői fényével aranyoz be. És megjelennek a typusok, a fővárosi népélet leggyakoribb és mégis legérdekesebb alakjai. Elükön Karagöz az egyszerű, de furfangos, és Hadsejvat a mesterkélt, de együgyű török. Az a ravaszkodó, gúnyoló, ez a kigúnyolt fél. Bajtársak a nélkül, hogy hűséget esküdtek volna egymásnak, ellenfelek a nélkül, hogy egymás vesztére törnének. Karagöz nyersesége a török néphumoré, Hadsejvat naivsága az európaiaskodó töröké. Egymásnak úgyszólván kiegészítői és együttesen sajátságos vegyüléke az ó meg az új töröknek. Ok indítják meg a cselekvényt, ők szövik fonják a többiek sorsát, és nem egyszer egyesülnek is, ha mások kijátszásáról, közös ellenségről van szó. És ilyenkor Karagöz a nyers erő, Hadsejvat meg az eszesség képviselője. Megjelenik továbbá az uraskodó efendi, az önkénykedő és könnyen megvesztegethető rendőr, a fürdő- meg a kávés-személyzet typikus alakjai, a gyámoltalan türk, a hanem (nő) efendi és a tarka nemzetiségek jellemzetes képviselői. És mind e sereget a hajaldsi igazgatja, a hajaldsi beszélteti, miközben még értelemhez illő árnyékot libegtet, az alakokhoz illő hangokat hallat. De nem is ez még az ő virtuozsága. Kell, hogy időhöz és közönséghez mérten szólaltassa apró táborát, hogy egyéniségüket improvizálva domborítsa ki és hogy azt a sok finom apró vonást, melyek összeségéből képet teremt elénk, a saját észleletéből, a maga környezetéből válogassa össze. Színészi képességnek költői tehetséggel kell benne párosulnia. És ez a hajaijátékoknak külső, de nem kevésbbé fontos jelentősége. Volta képi sajátsága, mintegy belső jelentősége a Karagöznek a török nép nyelvi viszonyain alapul. Az oszmanliságnak tudvalevőleg nemcsak nép-, de nyelvosztályai is vannak. Más az úgynevezett efendi nyelv, az iskolázottak, az úri emberek nyelve, más ismét a kába (durva) nyelv, a tanulatlan alsó néposztály beszéde. Amaz természetellenes keveréke az arab, persa és csak legkisebb részében a török nyelvnek, emez a tiszta, és az idegen elemektől jóformán mentes oszmanli-török nyelvjárás. Amazt a műveltek, a szalonbeliek, sőt a Korán mellett iskolázott köznép legtöbbjei beszélik, emez a megvetett csapkin (hnnczut) beszéd, mely csak az alsóbb néposztály, a kajkdsik (csónakos), hamalób l*