Nyelvtudományi Közlemények 19. kötet (1884)

Értekezések és közlések - Zoltvány L. Irén: A Nádor-codex nyelvi sajátságairól, II. 1

10 ZOLTVÁNY L. IRÉN. ner iftentol 62. .. es [ embőrőc inkább zerethec a fetetfeget 104. mire tezod [ ördögnec akaratt'at 106. mire vagon ez, hog [ embor abbint tezi 114. elfő ellenfege [ embornec [ erdög 119. (az «ember» szó előtt hiányzik még a 60. 61. 62. 63. 111. 122.160.343. stb.l.); [ rezögfeg meggalazza a termezetöth 126. [ bornac itala bemegőn liizölködven 128. bemene Júdásba [ fathanas 165. [ mint elveve a falatot, legottan kimene 166. míglen [ tic ketzer zolna ... 169. 203. mert [ eleth meghal 275. ím [templomnacfoporlahalezakada 292. [ aranat, ezüstöt heusagnac itelem 341. ma velem lez [ paradicomba 270. es [ herczeg elöt igéket vifeli vala 532. — Leggyakrabban hiányzik a névelő a személynévmás előtt, ha ez birtokos jelzőkép áll; mint: kerven iftent, hog megmutatna ['en zegen lelkőmnec 413. bizom [ te imadfagodban 415. stb, — de néha ilyenkor is ki van téve: ki puztitotta el az en kazdagsagomat, ki thekozlotta el az en orokfegömet, ki azalta meg [ en eroimeth, ki oltotta meg az en .velagomath, ki calta meg [ en remenfegömeth 427. A Nádor-codex alapján is tehát igaznak bizonyul azon vélemény, hogy a régi nyelvben csakugyan nem volt névelő. Megemlíthető azonban másrészt azon nézet is, melyet P. Thewrewk Emil nyilvánított ki valahol, hogy a névelőt rendszerint a mondat elején találjuk elhagyva, midőn emphatice beszélvén, a kezdő szóra kiváló súly van fektetve. Pl. nagy felindulásban ma is szoktuk mondani: Ember még olyat nem hallott, a mit ez beszél! — Oodexünk azonban még egyebütt is elhagyja, annak bizonyítékául, hogy a névelő csak ekkor kapott még lábra. A mindennek daczára széles körű használat s viszont a sok elhagyás azt sejteti, hogy e korban a névelőben több volt még a mutató névmási elem, s azért mindott mellőzték, a hol szorosabb rámutatásra, kiemelésre szükség nem volt. Simonyi Zs. példái (Rendsz. m. nyt. 66. 1.) csak P. Thewrewk véleményét erősítik meg; nagyobbára közmondások, s ritmus is lévén bennök, két részre oszlanak; ezért a névelő a ritmus megrontása nélkül egyrészt lehetetlen, másrészt fölösleges, mivel a ritmus rendesen kiemelt, hangsúlyos szóval kezdődik: tiltott gyümölcs | jobb ízü; hold ellen | kutya ugat; tejét viszem | pipikének; gím után ők | egyre törnek stb. — Érdekes példa van Telegdinél (Préd. 625.): ha te nem akarsz velem együtt maradni, pokol helyed. — Népnyelvi példákat 1. Nyelvőr II, 113.