Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Ásbóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminologiában. 321

402 ÁSBÓTH OSZKÁK. tudták jobban a második rész etymológiáját, mint Miklosich, Matzenauer stb. Azért külömböző módon fordították a szlávoktól térített népek a szó második részét; a lice ,arcz, kép' biztosan fölismerhető jelentését az első részben megtartották. Magában az úgynevezett ószlovén forrásokban is találunk változatokat, melyekben mindamellett az első rész változatlanul ismétlődik: licedej, licetvorhn'h szóról szóra annyi, mint «képcsináló», licetvorije «képcsinálás» stb. A litván nyelv, mely egyházi terminológiájában világosan szláv térítőkre vall, weidmainys «képváltoztató»-nak mondja a képmutatót, az oláh, kinek egyházi nyelve sokáig egészen szláv volt, fátarnik mintegy «képelő»-nek híjjá. A finn-ugor nyelvekből Budenz József szívességéből hasonló adatokat közölhetek: az osztjákban az orosz licemer az evangéliumban rögip-vespa yo «hazugképű ember» szókkal van fordítva, a régibb zűrjén evangéliom-fordításban az orosz szó megmaradt, az 1882-ben megjelent fordításban ílög-cuiöma «csalfa képű» felel meg neki, a moksa mordvinban samasa-vaskafnij «képpel csaló»-t találunk, míg az erza mordvin caman-onkslica «képmérő» a licemer szolgai utánzása, annak a licemér-nek, mely maga is használatban van a fordított szó mellett. De magukban a szláv nyelvekben is tapasztaljuk, hogy a határozottan népies licemérh szón kivűl gyakran idegen átvett vagy más nyelvből fordított szó hallatszott az egyházban a képmutató elnevezésére. Az evangéliumokban, az első sorban Máté evangéliumában gyakrabban találkozunk a képmutatóval. A megfelelő helyeken az Oroszországban 1056 és 1057-iki években írt Osztromirfóle evangéliumban csak egyszer találjuk a görög o7roxptT^-nek megfelelő ypokriti, szót, különben mindig a népies licemérh kifejezést olvassuk. Ellenben az eredeti redakciót sokkal hívebben tükröző Zographos- és Assemani-féle evangóliom csak is két helyen tüntetik föl a köznyelv szavát, a licemér% szót, a többi helyeken mindenütt a görögös ypokriti, olvasható. Bizonyosan nem puszta véletlen, hogy a két utóbbi forrás az említett két helyen (Lukács XIII, 15 és Máté VII, 5) az Osztromir-féle evangéliummal együtt a licemérh szót, a népies kifejezést, nem az idegent használja. Mind a két helyen és csak ezen a két helyen hívó esetben áll a szó, a hívó eset pedig, a közvetlen megszólítás, kivált kemény, feddő kifejezésnél, a milyen a képmutató is, legközelebb áll a minden-