Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1

TÖKÖK NYELVÚJÍTÁS, 6. 29 azt nézte ki, hogy van egy toboloszki ^[ szó, mely = ^J6J • pedig Budagov csak a rekmán-t jelezte tobolszkinak, a ,ji^-t minden jelzés nélkül hagyván. Továbbá azt a ^jSyt mindjárt reken-nek olvasta, az ,j&\f-t pedig erken nek, s föliemerte benne azt a török erken-t, melynek jelentése «korán reggel: früh». Csakhogy Budagov egészen más szóra utalt: I, 31 «a. (jl$\l e,a,. ^^ CTOJHIBI, no^nopH» — azaz: «arab erk'án, singularisban rukn, die sáulen, stützen»; a «korán reggel (paHO yTpoMT>)»-féle tör. erken-t meg nem is írja Budagov így: ^ftjí, hanem így: yjfjl. E) A törökségbe befogadott idegen szók. astar (t. t.) «alj, ruhabéllés: unterlage, fütterung des kleides» 588 (N. 523) 1., m. ászok «unterlegter balken (unterlage)» mellett; — a szó csak «kleidmtter»-t jelent, a melyet bár «unterfutter»-nek is nevezhetünk, a mivel azomban a tör. ast («unteres»)-től való származása még korántsincs bizonyítva; — eléfordúl a perzsában: »UűJ, jX*d «interior pannus vestis» meg «internum cujusvis rei» (v. ö. magy. béllés «kleidfutter» a bél «inneres»töl); a kazáni-tatár meg astar-on kivtil a «futter»-t eclek szóval nevezte el (Bál., Budg.), mely szó szerint «innerheit, das innere» — s e szerint az ast «unteres«-tói nem astar, hanem astlik kellene). Tcelefc (csag.) «die glatte, noch nicht raudig [rauhrindig] gewordene frucht [melone EtWb.], das haarlose junge der tiere [der haarlose junge hund] 615 (N. 539) 1., m. kölyök «catulus» mellett; — nincs meg Stud.-ben, sem Budag.-nál; —a perzsában : JüS* kelek «cucurbita immatura; capsula gossipii nondum aperta; juvencus bubulus» (Vullers 867). Öengi (tör.) wmusikant, musik» — ezzel rokon a magy. cseng-, zeng- dauten, tönen» 359 (N. 338); — a perszában JÍXs*. ceng «instrumentum musicum (cithara v. harpa); s innen rendes perzsa (de nem török) szóképzéssel: ,-&=*• cengi «harpicen, citharoeclus (harfenspieler)». toyum, tofcum (kel. tör.) «ei [ovum], partusw 636 (N. 551) m. tojás «ovum» mellett; — a «partus» fordítás a szónnk V. szerint való török etymonjára utal, hogy t. i. a török tog- «nasci» (illetőleg «parere», fent 73 1.) igétől való. Eddig perzsa szónak tartották, s a török irodalmaknak is az a különös szeszélyük volt,