Nyelvtudományi Közlemények 17. kötet (1881)

Értekezések és közlések. - Munkácsi Bernát: Magyar elemek a déli szláv nyelvekben. 66

68 MUNKÁCSI BEENÁT. beteg, bírság, kép, kutya, lopó, ország, rovás, sátor, város megfelelő szláv kölcsönszavait. Már sokkal kevésbé jelentősek a debreczeni grammatika és Gyarmathi gyűjteményei, de annál inkább kiemelendő mint hálás forrás Dankovszky, kinek czélunkhoz képest éppen hibája vált jelességévé, a mennyiben figyelmét nehezen kerülhette ki magyar szó, melyre a «slavica primitiva» bélyegét rá süthette s így még a legvilágosabban magyar eredetű szó mellé (pl. bánt-, enged-, viraszt-J sem mulasztotta el a megfelelő — véleménye szerint eredetibb — szláv alakot oda tenni. Nem így Leschka, ki jóval előbb megírt Elenchus-ában kora nyelvtudományi viszonyaihoz képest megemlítésre méltó tiszta felfogással lép elénk a nyelvek egymásra való hatását és a kölcsönszók természetét illetőleg. 0 sem ment ugyan a tévedésektől, s mint a részletes tárgyalásból kitűnik, éppen ezeknek vettük kiváló hasznát; de hogy általában mily helyes elveket vall, jellemzőn mutatja azon nézete, melyet műve védelmében a debreczeni grammatika ellen hoz fel; a «testrészek»-ről szólva ugyanis kimondja, hogy «In hisce nullum est peregrinum, quia haec omnia iam in Scythia habuerunt maiores Magyarorum; sed simul ac artibus, opificiis et oeconomiae semet dediderunt, illico ab aliis gentibus, a quibus artes, opificia atque oeconomiam didicerunt, vocabula etiam ad susceptum hoc vei illud negotium pertinentia acceptarunt, genioque linguaB suse accomodarunt». — A déli szláv nyelvekben előforduló magyar elemekkel érdemlegesen csak is egy munka foglalkozik^ Miklosich «Die Fremdwörter in den slawischen Sprachen» czímű értekezése (Denkschriften der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, philosophisch-historische Classe XV. köt.), melyben a legkülönfélébb eredetű szláv kölcsönszók sorában több magyar származásút is felvett. De ezen mű is, a mellett, hogy alig öleli fel tárgyalása keretébe az átment magyar szókincs felényi részét is, mint Budenz ismertetéséből (Ny. Közi. VI. 299.) kitűnik, sok tévedést tartalmaz, úgy hogy a kérdésnek újból való felvetését s magyar szempontból történő önálló vizsgálását egyáltalában nem tehette fölöslegessé. II. A kölcsönvételeknek egyik legtanulságosabb oldalát teszik a rajtuk mutatkozó hangváltozások. Érdekesek a kölcsönvevő nyelvre, melynek hangtani természetét legvilágosabban bizonyíthatják ; de érdekesek a kölcsönadóra is, melynek gyakran értékes