Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

A TURKOMANOK NYELVÉRŐL. 3 hajlam tűnik föl, a mely az. oszmán-töröknek is egyik jellemző vonása. így a szóvégző k további rag hozzájárultával, majd mindig g-xé, néha;'-vé is változik, sőt néha egészen el is tűnik; pl. dökmek, kilmak-tó\ dökmege, kilmaga; deel r=oszm. dejil (csag. tegil, tögöl nem). Még határozottabban mutatkozik e lágyulás a dentalisokon, a mennyiben majdnem minden szókezdő t a turkománban (úgy mint az oszmánban) d-vé változott; pl. durmak, dadli, döje == turmak, tatli, tője, stb. Végre megemlíthetjük még a .f-nek általános használatát é helyett, még a perzsából került szókban is. — A vocalismust illetőleg ki kell emelnünk az önhangzó-illeszkedés (vocal-harmonia) következetes megtartását, jelesen a jomut nyelvjárásban ; holott a csagataj meg az azerbajdsáni török e hangalaki sajátságot gyakran elhanyagolják. A tompa, mólyhangú i pl. a cagatajban és azerbajdsániban csak kevéssé, a turkománban azonban erősen hallható ; sőt azt lehetne állítani, hogy itt, nevezetesen a Görgennél és Etreknél lakó jomutoknál nagyobb szerepe van mint magában az oszmánban. Még föltünőbb a turkomán és oszmán-török nj^elvek hasonlósága a nyelvtani alakokra nézve. így mindjárt az esetragok a két nyelvben teljesen egyező alakúak: a genitivus ragja consonansvégű névszótőkön -ing (-in, -in) s nem ning, épen úgy mint a szeldsukiban (pl. a Wickerhauser-féle versek 21. verspárában khaglarin, nem pedig khagldrni?ig, 1. Zeitschr. d. DMGes. XX, 570. 1.); a dativus ragja -a, -e, s nem ga, -ge; az accusativusé -i, nem -ni stb. A melléknevek középfokát inkább körülírással képezik, mintsem a keleti-törökös -rak, rek-vel. — Az oszmánnal, nevezetesen pedig az anatóliai nyelvjárással való egyezésnek legkiválóbb jeleit azonban a turkomán igén ismerhetjük föl. Nem tekintve azt a körülményt, hogy a turkománban a mii-féle participium praeteritit, mely a keleti' törökségben egészen hiányzik, épen úgy használják mint az oszmánban, azt sem szabad mellőznünk, hogy a déli azerbajdsáni különösen szereti használni az összetett perfectumot — azaz így mondja: gelib-im, gelib-sin, gelib-dir, (mint a cagatajban: kilgén-im, kilgen-sin, kilgen vagy kilgen-dir =jöttem, jöttél, jött) — míg a jomutok, göklenek estekkék mindig geldim, geldin, geldi-t mondanak. — Hasonlót mondhatni a futurumról is, melynek kitételére a turkomán és oszmán nyelvek kiválóképen nem a praesens-alakot, hanem a -§ak, -,5<?A;-vel való 1*