Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

4 VÁMBÉRY ÁRMIN. képzést használják. •— További találkozás a többi közt még a tagadó igeragozás; a turkománban pl. gelmezim, gelmezsin, gelmez (míg az azerbajdsáni gelmeren v. gelmenen-t mond) stb.; — végre a többes számi 1. személy végzete az indicativus praesensében meg a conjunctivusban, pl. geliriz jövünk, geleiz hogy jöjjünk (az azerbajdsániban gelirik, gélek). Még a gerundiumok használata is jobban egyezik meg az oszmánnal, mint bármely egyéb szomszéd török testvérnyelvvel. Makhdumkuli és Diváiija. Az a nevezetes harcz, mely dervisek és ulemák között az iszlám világ minden részében foly, s a társadalmi és családi lét legbelsejébe hatott, nem csak a moszlim műveltség és tudományosság különböző központjaiban, hanem a pusztaságon, a primitív sátor szűk körében is található. A Grörgen és Etrek, a Tedsend és Murgab partján, mindenütt, a hol turkománok laknak, bizonyos személyeket találhatunk, a kik a pusztai lakóktól külsőleg csak keveset különböznek, de az utóbbiaknál olyan hódoló tisztelet tárgyai, a milyenben sem az Írástudó molla és kazi, sem a hatalmas törzsfő nem részesül. Közép-Ázsia különböző rendjeinek képviselői ezek, kiket legtöbbnyire Bokharából, a vallásos rajongás e góczából küldenek ki s kiknek a turkesztáni világ déli pusztaságán azért is kellett megtelepedniök, mert itt a keresztény orosz befolyás még nem úgy érezhető mint északon s mert itt a szomszéd sutákkal való örökös harcz szította a fanatismust. Egy ilyen dervis, még pedig, mint a legtöbb közép-ázsiai, a Baha-ed-din Nakisbendi rendjéből, volt a turkomán Makhdumkuli, a ki a múlt század második felében élt és a Göklenek törzséből származott. A turkománok e legbékésebb törzse, a Grörgen középső folyásánál buja mezőkben gazdag vidéken lakik és régtől fogva kitűnt a zene és költészet iránti szeretete által; mindig a legügyesebb bakhsijai (troubadour) voltak, kik a dutarával (két húrú hangszer) nyakukban és a békés vándorbottal kezükben az Oxus bal partján levő pusztai térséget minden irányban bejárták, sőt még az éjszaki Irán török népsége között is megkedveltették magukat. Az irán elemekkel való békés közlekedés volt az, mely ezen törzsöt megszelídítette és a művelődésre ösztönözte. De csak