Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

2 VÁMBÉRY ÁRMIN. Szarikok, Szalor és Kara turkománok, a kik már a Szamanidák alatt, nem ugyan mai lakúhelyükön, hanem valamivel jobban keletre, nevezetesen az Andkhoi és Belkh közti pusztaságon tanyáztak. Még az a körülmény is bizonyítja törzsökük közösségét, hogy egykorú irók mind a két osztályt Guz vagy Guzz névvel jelölik. De azt már nem határozhatjuk meg, vájjon ez a szilaj nomádoknak festett nép csak a Közép-Ázsia iszlamosításával támadt ethnikai átalakulások folytán nyomúlt-e be az éjszaki Irán sivatag homokvidékeibe, vagy már az iszlám előtti korszakban telepedett ott meg. Csak a nyelvhasonlítás nyújt itt némi útbaigazítást. Tudjuk ugyanis, hogy a Szeldsukok a 9-ik század vége felé (keresztény időszámítás szerint) az alsó Jaxartesterület éjszaki részéből (tehát onnan, a hol ma a Kazákok laknak) fölkerekedve, Turkesztán déli pusztaságán át Irán és Anatolia felé vonultak; s minthogy a Szeldsukok nyelve, a melynek 500 éves emléke maradt ránk, jóval inkább hasonlít a turkománhoz mint Közép-Ázsiának egyéb török nyelvjárásai: föltehetjük, hogy a turkománok, eredetüket illetőleg, a Szeldsukokkal voltak legközelebbi rokonságban. Csak az út, melyen vándorlásuk közben haladtak, tér el egymástól. A Szeldsukok t. i. a közép Jaxartes-völgyön át Irán éjszaki szélére vonultak, míg a turkománok, a mennyire a népben élő hagyományból lehet kimutatni, az Araltótól majdnem nyugatra a mai Mangislakon át Üszt-Jort felé, innen pedig részint délre, részint nyugatra mentek. Legrégibben foglalták el mai lakóhelyüket keleten a Szalorok, a Jomutok, s a hyrkáni sivatagtól nyugatra a Göklenek ; utánuk következnek a Tekkék körülbelül a mongol betörés idejében; a legújabbak pedig az Erszarik, a kik ma Csihardsui ós Kerki között laknak. Kiindulva ezen nagyára jogosult föltevésből, mely szerint a turkománok a szeldsukokkal szorosabb rokonsági viszonyban állottok, már egy cseppet sem csodálkozhatunk még azon sem, hogy a turkománok nyelve még a modern szeldsukival is, azaz az oszmán-török nyelvvel nagyban egyezőnek mutatkozik, — .természetesen nem tekintve azon hatást, melyet külön a turkomán nyelvre a szomszéd özbegtatár és perzsa nyelvek gyakoroltak. ».;L\ AZ imént mondottak bizonyítása végett csak e két nyelvnek egyezéseire egy futó pillantást kell vetnünk. Mindenekelőtt a turkomán nyelv hangalakján a consonans-lágyulásra való