Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Dr. Kiss Ignácz: Pázmány nyelve. és III. rész. - I. 177

206 KISS IGNÁCZ. hogy egyszer sem fordul elő egyszerű jövő értelemben, hanem mindig a latin futurum exactumnak felel meg. Lássuk az illető helyeket: Akkor elégszik meg, mikor az Isten dicsőségét látangya (=cum viderit glóriám Dei). Kai. 5. | Ha én el nem megyek, hozzátok nem jő a Vigasztaló; de ha elmenendek, elküldöm őtet (si autem abiero, mittam eum vobis). Pr. 671. | Olyan a halál, mint a basiliscus, melyről irja szent Ambrus, hogy a' ki őtet eléb lattya, nem árt annak; de megöli, a' kit eléb látand (=rquem prius viderit). Pr. 976. Külömben nem hiszen, hanem ha csudákat látand ( = nisi viderit signa). Pr. 1036. Lásd továbbá Kai. 121. ós 664. 807. Ezen időalak használata is igazolja Szarvas Gábor kutatásainak eredményét (v. ö. Magyar igeidők. 267.), ki régi íróinkból világosan kimutatja, hogy ezeknél a mondandók időalak mindig a latin futurum exactumnak felel meg. Kár volt tehát ezen időalakot az egyszerű jövő jelölésére lefoglalni, s még nagyobb kár helyébe egy új futurum exactumot (mondandottam) alkotni. III. Az ige ragozása. Az igeragozás egészen a Eévai-féle szabályok szerint történik. Ezen szabályok közöl a jelen időbeli egyes második személyre vonatkozót szükségesnek találom kiemelni, minthogy újabb nyelvtaniróink közöl néhányan a sziszegőn végződő igéknél az • sz személyragot helytelenítik. Pázmánynál Eévai szabályát találjuk. Az iktelen igéknél mindig -sz a második személy ragja. Mikor azonban az igető két mássalhangzóval végződik (a mit Eévai concursus duriornak nevez), az -sz szemólyrag előző magánhangzóval járul a tőhöz. Ezen szabály alól a sziszegőn végződök sincsenek kivéve. Soha sem mondja Pázmány olvasol, keresői, leszól, hanem mindig: olvassz vagy olvasasz, keressz, lészesz v. lesz. Ugyan így találjuk kortársainál is (v. ö. Nyelvőr. II, 223. I.).1) x) Méltónak találom a feljegyzésre, hogy ez a Eévai-féle szabály a sopronmegyei népnyelvben ma is szigorú következetességgel fennáll. Ott mindig csak így hallani: mit keress ? mit óvass '! mit lioszsz ? (= hozasz), mit nyuszsz ? (nyuzasz), mit futlcoszsz ? (futkozasz) stb. Még az ismeretes népdal is: «Nézz rózsám a szemembe, mit olvasol belőle« — ott így szól: . . . mit olvass Tci belülié. . •