Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Új tudományok, új előitéletek. 1

14 HUNFALVY PÁL. tést, a tenyészés szóból tenyésztést, mert arra a tapasztalás kényszerítette. Az újkori természettudomány szeret a tapasztalásra hivatkozni, tehát azt sem tagadhatja el, lehetetlen azt nem látnia. Az ember is terem, tenyészik, mint a természettudománynak valamennyi tárgya, s a meddig terem, tenyészik, addiglan őt termeszteni és tenyészteni is lehet, úgy hogy derekasan termesztett állattá lesz, jól emésztő gyomorral, mint a madár, erősen birkózó karral, mint Ajax, gyorsan futó lábbal, mint Achilles : de lehet-e okosságot is, politikai számítást beléje termeszteni, hogy olyan legyen, mint Ulysses, azt <még a leghíresebb angol tenyésztő sem mutatta meg. Hogy erős gyermekeket tenyészteni lehet, nincs kétség; hogy a természetes kiválás (natürliche Zuchtwahl) az emberi nemben is hat, ki tagadja: de hogy Sokratoseket, Phidiasokat, Perikieseket, Shakespeareket, Peeleket, Darwingeket tenyészteni lehessen, azt nem hihetem, az a tapasztalással ellenkezik. Avagy lehet-e a nyelvet tenyészteni, azaz születés útján átörökíteni a gyermekre '? Aristoteles bizonyosan sok tudománynak híjával volt, mely ma a természet- és mathematikai tudományok embereinek közös birtoka: de magát az embert alkalmasint jobban ismerte, mint korunknak sok tudósa. Aristoteles az emberi léleknek {tpúwj), így nevezi ő azt, a mi az állati testben súly és tér szerint meg nem mérhető — két részét látja, értelmetlent és értelmest. Az értelmetlen, úgy mond, a növevénynyel is közös, az t. i. mely a táplálkozást és növést okozza, s a mely leginkább az alvás közben hat. De minthogy az ember nem az alvás által lesz jóvá avagy roszszá, világos, hogy a léleknek emez értelmetlen része nem is teszi ki az embert. Még más értelmetlen természete is van a léleknek, az érző, mely azonban némileg értelmes is, mert arra lehet szoktatni, hogy szófogadója legyen az értelemnek. A mi tehát a tenyészésre tartozik, az egészen értelmetlen, de a kívánság és ösztön az értelemben is részesül, a mennyiben hajthatóvá lesz az értelem által. A mint a fiú az atyjához, úgy áll a kívánság és ösztön az értelemhez, t. i. egyik és másik szófogadó lehet. Ez által válik lehetségessé a nevelés. Ha tehát a kívánságot és ösztönt is értelmesnek tartjuk, a léleknek értelmes része kettős, olyan, mely kiváltképen és magában értelmes, s olyan, mely szófogadó lehet, mint a fiú. Ezen különbség szerint tehát a lélek erényei is kétf'é-