Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)
Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1
48 BUDENZ JÓZSEF §. 21. B i r t o k o s-s z e m é 1 y r a g o k. A két névszó közt való birtokviszony kifejezésére a mordvin nyelv ugyan a birtokost jelentő névszónak jelző genitivusalakjával él, de ezen kivtil egyszersmind a birtokjelentő névszón is fejezi ki a birtokos-személyre mutató rag által; sőt csupán csak az utóbbi által is fejezheti ki, ha a birtokos-szó személynévmás, melynek genitivusával a birtokos személyrag teljesen egyértelmű. Á birtokos-személyragok pedig, úgy mint a finnben, rendesen a birtok-szónak már viszonyított alakjaihoz járulnak, s így csak a casusragok után foglalnak helyet. Birtokos-személyragokat fogadnak el a névutók (postpositiók) is, ha személynévmásokat viszonyítanak, minthogy a névutók csakis casusragos névszóalakok, s alapszavuk az általuk viszonyított szóhoz birtokviszonyban áll. Sőt a személynévmások egyenes viszonyragozására is alkalmaz a mordvin nyelv még fölös birtokos-személyragokat. A birtokosragok alakjára nézve van némi eltérés a két mordvin dialectus közt, főleg annál fogva, hogy a mordM. némely esetben az amúgyis határozó természetű birtokosragot még az általános névhatározó raggal (végarticulussal) toldja meg, úgy hogy pl. „atyám" helyett „atyám-az"-ot mond (úgy mint az olasz „il mio padre", a franczia „mon pere" ellenében). Ez által pedig a mordM. egyszersmind módot nyer, hogy a birtokosragos alakokban a többes-számi birtokot biztosan megkülönböztesse az egyes-számitól,' a mely különbség a határozó ragot nem alkalmazó mordE.-ban csakugyan egészen elvész (úgy mint részint a finnben, hol pl. kirjani lehet „könyvem" és „könyveim"). — Nem tekintve e különbséget a tisztán a személyekre vonatkozó birtokosragok, melyek a két mordvin dialectusban egymásnak megfelelnek, a következők: Egyes-sz. 1. szem. M. -n 2. M. -t 3. M. -nza E. -n E. -t E.-nzo} -nze Többes-sz. 1. szem. M. -nk 2. M. -ntt {~nt) 3. M. -st E.~nokr nek E. -nk E. -st, -sk. Míg a mordM. ezen tisztán személymutató ragokat csak az egyes-számi birtokot jelentő névszón a helyviszonyi (prolativus, inessivus, elativus, illativus, s részben ablativus) casusragok
