Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)
Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A Catull-kéziratok, tekintettel Nemzeti Muzeumunk Catull-Codexére. Dr. Ring Mihály 1
6 ÜK. RING. és forgatta. — Petrarca után tudtunkkal ismét senki sem említi Catullt 1374-ig, mely évben Coluccio de Piero du1 Salutati, flórenczi kanczellár, kora legtudósb férfiainak egyike, megkéri veronai JBroaspinit, hogy a mindaddig le nem másolt Catullcodexről másolatot készíttessen. Első másolata a veronai codexnek tehát valószinüleg a Sangermanensis, mely egy évvel későbben, 1375-ben, Veronában készült. A Sangermanensis végső lapján t. i. a másoló kezétől e szavak olvashatók: »Tu lector quicunque, ad cuius manus hie libeilus obvenerit, scriptori da veniam, si tibi corruptus videbitur. Quoniani a corruptissimo exemplari transscripsit. Non enim quodpiam aliud extabat, unde posset libelli huius habere copiam exernplandi; et ut ex ipso salebroso aliquid tamen suggereret, decrevit potius tamen corruptum habere quam omnino carere, sperans adhuc ab aliquo alio fortuito emergente hunc posse corrigere. Valebis si ei imprecatus non fueris. 1375 mense Octobri 19-o, quando Casignorius laborabat in extremis.« Ez a Casignorius nem más, mint Can Signorio della Scala, veronai fejedelem, ki Hicronymus della Corte veronai történész tanúsága szerint csakugyan 1 375-dik évi october 19-én, éjjeli 11 órakor halt meg. A Sangermanensis tehát Veronában Íratott s az egyetlen, 1375-ig Verona táján ismeretes kútfő ama Vcronensis volt, melyet a Sangermanensis irója lemásolt. — Minthogy a Veronensis későbben elveszett, jelenleg a St. Germaini könyv a legrégibb, s minthogy az hiven és lelkiismeretesen van írva, egyszersmind a legtekintélyesebb is valamennyi Catull-kézirat közül. Az az eset, melyet a Sangermanensis másolója óhajtott, remélvén, hogy esetleg a Veronensis mellett más codex is fog fölmerülni, úgy látszik a XV. század elején be is következett. Van ugyanis a XV. századból való codexek közt egy, melynek sajátságait sehogy sem sikerül megegyeztetni azon föltevéssel, miszerint az is ama Veronensisből származott volna. Ez a codex a Datanus (valaha Carolus Datus sajátja, most a berlini császári könyvtárban); késő időkből való (1463-ban íratott) s tele van hibákkal; másrészről azon olvasatai, melyek nem hibásak, messze eltérnek a Veronensis utódjainak olvasataitól. A különös benne az, hogy mind az irás külalakja, mind a hibák minősége egy nagyon régi, a Veronensist is korra meghaladó kútfőre utalnak. Ha nem is fek-
