Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A Catull-kéziratok, tekintettel Nemzeti Muzeumunk Catull-Codexére. Dr. Ring Mihály 1

CATLLL KÉZIUATOK. 7 tétünk súlyt az irás alakjára, s megengedjük azt, hogy a számos hiba, mely e codexet majdnem az olvashatatlanságig elékteleníti, egyedül a másoló tudatlanságának s felületességének számítandók be, lehetetlen mégis fenn nem akadnunk a különböző olvasatok sajátságain. Ha pl. a Datanusban ilyeneket olvasni: Thessala helyett Saetaba, improba helyett impia, ostendere helyett conscendere, prosternens helyett consternens, celestia helyett silvestria, rubicunda helyett tuos, librabat vertice helyett versabat turbine, procurrens helyett succumbens, bacchantis helyett evantis, pudor helyett ruborT Aspice helyett Aocipe, conciliasset helyett pacijicassct, deos helyett focos, excerpta helyett exerta stb. világos, hogy ily jellegű olvasatok azon másolótól, ki különben egész a nevetségig ügyetlen hibákat ejt vagy meghagy, nem származhatnak. Ha nem tőle származnak, már a kútfőben is megvoltak; a Datanus kútfőjében pedig ama sajátságos olvasatok csak három tekintet alá eshetnek: vagy olyanok azok, hogy a Veronensisben Is megvoltak, mint a szóv<g mellé vagy fölé jegyzett olvasatok, — ez nem lehetséges, mert a Yeronensis valamennyi kettős olvasatát, (részint onnan, mert a Sangermanensis azokat kettős alakjokban átvette, részint a Yeronensis többi utódjának tanúságából) egyenkint pontosan ismerjük, s e kettős olvasatok közt a Datanus sajátságai nincsenek, — vagy másodszor, interpolatiók a Datanus és kútfője sajátságai —• ez az eset sem áll, mert az interpolatiónak jelentősb nyomai szoktak lenni, e codexről pedig helyesen állíthatni, hogy »universi codicis ea est natura, quae maximam simplicitatem prae se fer&t« (Ellis) ; — vagy végre harmadszor, a Datanus (közvetlenül vagy közvetve) oly kéziratból származott, mely a Veronensistöl különböző archetypont képvisel, mely tehát a Veronensissel nem másban, mint a kútfő közösségében, találkozik. Ha e feltételt helyeseljük, világos előttünk a codexek egész genealógiája: egy közös kútfő volt az, melyből a VeronensU a X. század elején, továbbá a párisi fragmentum, a 62. költemény ama Thuanaeusban, szintén a X. században,, végre a Datanus archetyponja, ismeretlen időben, folytak vala. Véleményünk szerint tehát helyesen cselekedett Ellis, hogy a német kritikusok ellenkezése daczára két családot különböztetett meg a Catull-kéziratok készletében: a második családhoz a Datannson kivül tartozik még a Riccardianus és azon codex, melyet Ellis először vizsgált meg s melyet az «-val jelöl.