Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A Catull-kéziratok, tekintettel Nemzeti Muzeumunk Catull-Codexére. Dr. Ring Mihály 1

CATULL-KÉZIRAT01Í. 5 sodik helye így szól: »Catullus Veronensis poéta, Ciceronis coaetaneus, librum vario metrorum genere exaratum, multa iocosa et placita continentem, scholasticis legendum tradidit Protholomaei Alexandri temporibus« ; ezt Vilmos csak saját látásból Írhatta, e szavakat -»Ciceronis coaetanetis« világos vonatkozással Catull 49-dik költeményére: »Disertissime Romuli nepotum Quot sünt quotque fuere, Marce Tulli.« Vilmos harmadik és negyedik jegyzete idézetek Catull első költeményéből; az egyik helyen azt mondja: Ben-cii opus grandé, volumen immensum, quod in trés dimensus est partes, ut de illó dici possit quod seribit Veronensis poéta dicens: Ausus quidem unus Italorum omne aevum tribus explicare chartis, voluminibus, Jupiter, doctis et laboriosis.« E verseket (carm. I, 5—7) semmi más ókori iró nem említi. A negyedik jegyzet végre Isidorus-t (Őrig. VI., 12, 3) idézi: »Siculi libros primum circumcidere coeperunt, de quo Catullus: Qui dono lepidum nóvum libellum arrida modo Punicae expolitun*. Idem »(t. i. Isidorus).« Isidorusban nincsen qui, arrida és Punicae, hanem a szabályszerű nyelvszokás szerint cui, arido és pumice ; világos tehát, hogy pastrengói Vilmos Izidor szövegétől eltekintve a veronai codex olvasatait, (melyek a belőle folyt kéziratok összhangzó tanúsága által kétségen kivül helyezvék) követte. — Látjuk, hogy pastrengói Vilmos följegyzései a legbiztosabban arról tanúskodnak, hogy a catulli költemények olasz archetyponja a XIV. század elején állandóan csakugyan Veronában őriztetett, s hogy ezen codex azonos a Sangermanensis s a későbbi kéziratok kútfőjével. Petrarca a költő (1304—1374 ig) is ismerte Catullt, kiből egy másutt nem közölt verset idéz. 1347-ben t. i. midőn Petrarca még arról álmodozott, hogy Cola di Rienzi, »az utolsó tribun«> TÍsszaszerzendi a római uralom dicsfényét, Avignonból levélben üdvözölte ama jeles szónokot, ily szavakkal: »Eloquio te dicunt Oiceronem, ad quem Catullus Veronensis ait ,Disertissime Romuli nepotum' (carm. 49, 1). Petrarca kétszer tartózkodott Veronában hosszabb ideig, 1341 után és 1345-ben; ez utóbbi alkalommal ama pastrengói Vilmossal a meghitt barátság sokszerü érintkezésében élt; bár e szerint Catullról Vilmos följegyzései nyomán is beszélhetett, hihetőbb mégis, hogy a veronai könyvtárban tett búvárkodásai közt (1345. június havában fedezte föl Petrarca a Cicero leveleit tartalmazó kéziratot is,) ama Catullcodexet magát is látta