Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A Catull-kéziratok, tekintettel Nemzeti Muzeumunk Catull-Codexére. Dr. Ring Mihály 1

4 Dít. RING. A veronai codexet 1329-ben használta ama humanista, ki »Flores Moralium Auctoritatum« czimü könyvében 3 verset idéz Catullból XXII, 19—21: (neque est quisquam,) Quem non in aliqua re videre Suffenum Possis. Suus cuique attributus est error: Sed non videmus manticae quod in tergo est.); ezen anthologiát nem régen Detlefsen találta a veronai káptalan könyvtárában. Körülbelül ugyanazon időből valók pastrengoi Vilmos feljegyzései is, melyek az első catulli költemény két első versét az irási 'hibák hü megőrzésével épen úgy közlik, mint azok a veronai codexben voltak olvashatók. Pastrengoi Vilmos (nevét egy Verona melletti falutól bírta) körülbelül 1295—1365-ig élt, majd állandóan Veronában tartózkodott, mely városnak már 1337-ben polgári elöljárója volt. Jeles képzettségéről s nagy tekintélyéről többszöri fontos követsége tanúskodik, melyre a veronai fejedelmi ház bizalma őt méltatta. 1335—1340 közt két könyvet irt »De viris illustribus« és »De originibus rerum« czimen. Ezekben négy hel\en említi Catulli Az egyik hely ugyan, mely Mamurrnst Caesar méltatlan kegyenczét gyalázza, Pliniusból van merítve, ki Hist. IN at. XXXVI. 6, 48 Catull amaz epés költeményére: »Quis hoc potest videre. quis potest pati«, utalván, belőle egy verset idéz. Ennek nyomán pastrengoi Vilmos ezt irta: »Mamutram Romanum equitem, Eormiis natum, Romae primum marmoreis crustis totius domus suae parietes in Gaelio monte operiisse Cornelius Nepos et Plinius referunt. Addiditque Catullus eum primum totis aedibus nyilam nisi e marmore Caristeo columnam solidam habuisse.« Catullban nincsen róla szó (v. Ö. carm. XXIX.); Vilmos összezavarta Plinius idézetét1"), a nélkül, hogy azt a kútfővel összehasonlította volna ; ha kereste is benne, hasztalan kereste, mert a veronai codexben Mamurras-ró\ sehol sincs említés téve; a XXIX. költeményben a másoló hibája folytán nam, murvám állott. — Pastrengoi Vilmos má-*) Plinius ezt mondja : »Primum Romae parietes crusta marmoris operuisse totós domus suae in Caelio monte Cornelius Nepos tradit Mamurram Formiis natum, equitem Eomanum .... hic namque est Mamurra Catulli Veronensis carminibus proscissis, quem, ut res est, domus ipsius clarius quam Catullus dixit habere quidquid habuisset Comata Gallia. Namque adieu idem Nepos primum totis aedibus nullám nisi e marmore columnam babuisse et omnis solida* e Carystio aut Lunensi.* (A fölebb idézett helyen).