Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A régibb görög regényről. 16

40 DR. RING basztott, járásában támogassa. Ugyanezt teszi Petosiris a t úlsó oldalon és az aggastyán fáklyák fényénél Isis templomába vitetik vig taps és harsona örömzaj kiséri, syringek és fuvolyák zengik körül s tánczban nyilatkozik a szilajabb ifjúság ünnepi kedve.« — E képecskét költői ihlet lengi körül. — Annálinkább sajnálatos hogy Hel. az elbeszéllési anyag főbb dolgaiban ama hagyományos mintákhoz kötötte magát, s így compositiójában a fődolgot, mely drámaszerüleg feszítő elrendezésének megfelelne, — a körvonalok merészségét nélkülözzük. A mi az egyes jellemeket illeti, Heliodornál is a hősiség koronájára méltóbb a nő, Chariklea, Theagenesnél; az utóbbi szenvedélyesebb, erélytelencbb (v. ö. V, 6. vége és 7. eleje.) Charikleában a valódi nő gyöngéd, érzelmes vonásaival a hősnő tettereje és a hatalmasabb ész körültekintése párosul. Mi abban, hogy e regények a nőt eme legelőnyösebb oldaláról tüntetik ki, mintegy termesze, tes visszahatást látunk korábbi görög idők nézetei ellen; mintha a görög szellem későbbi universalisabb kora fényes elégtételt akart volna adni amaz igazságtalan Ítéletért, melyet az elődök a nő beiértékéről mondottak, midőn azt társadalmi rangjában sülyedni engedték. Ez a későbbi hellén társadalom palinódiája. Heliodor mellékszemélyei ritkán azon tartalomnélküli schémák vagy lelketlen segédemeltyük az események továbbgördítésére, mint rendszerint Xenophonéi, itt több az individuális, élethű vonásokkal s sokszor gazdag psychologiai alappal biró alak. Szépen sikerült például Nausikles, a gazdag görög származású kereskedő rajza V, 15. Hogy Charikleát szabadon bocsássa, igen becses gyűrűt kínálnak neki. »Nausikles meglepetve a váratlan fordulat által, még inkább a drága ékszernek örülvén*), így szólt: Csak tréfáltam, jó Kalasiris; a váltsági dijat illető követelésem csak üres szó volt, leányodat a nélkül is szándékoztam szabadon bocsátani; de minthogy, a közmondás szerint, a halhatatlanok becses adományait nem szabad megvetni, ezt az istentől küldött ékszert elfogadom, azon meggyőződéssel, hogy Hermes, az istenek legszebbje és legkegyesbje, nekem e váratlan kincset is juttatta.« A pillanat legelső, izgató örömében ez önző kalmárlélek legszebb mezét ölti magára, bizonyos lovagias önzetlenség látszatát, mit a sokat utazott keres*) mert e gyiirüt egész vagyonával egyenlő értékűnek becsülte.