Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A régibb görög regényről. 16

RÉGIBB GÖRÖG REGÉNY. 39 Knemon további sorsát bevezesse; de nem veszi számba azt, hogy Knemon két szóval igazolhatta volna magát, e pár szót azonban atyja egyszerű tilalmára elhallgatja s igy inkább az atyagyilkossági kisérletnek, mint az engedetlenség szinét vállalja magára — ; későbben is, I, 13 : hogy Knemon száműzetését keresztül vigye a törvényszéknél, Heliodor hasonló heroicus eszközhez, egy sophisticai kérdésre adott egyoldalú ügyetlen felelethez, folyamodik. Pedig Knemonnak itt tanúsított gyámoltalansága nem jellemének sajátsága, mert nagy ellenmondásban van későbbi szemes, erélyes föllépésével. — Hasonló botlás X, 11. és 16-ban is foglaltatik. Charikleának megmondják, hogy bennszülötteket éthiop törvény szerint nem szabad föláldozni. Azután döntő bizonyítékból kiderül Char.-nak Aethiopiában való születése; Hydaspes király nyíltan leányának vallja; így Charikleát a törvény oltalmazza; a megindult nép zúg, kiált tombol örömében. Most Hydaspes, különben szigorú őre a törvénynek, egyszerre azon ötletre jut, hogy Charikleát a törvény daczára is föláldoztassa s fölvillanyozó ékes beszédben kifejti a nép előtt) hogy ez által az isteneket népe iránti még nagyobb kegyességre hiszi kötelezhetni; a nép még jobban, egész a lázadásig van meghatva. —- A következetlenség, mely Hydaspes túlzott nemeslelküségében rejlik, magyarázatát abban találja, hogy Hel. itta néptömeg megilletését czélzó színpadi motívumot a végső határig akarja ki zsákmányolni; az iskolai rhetor itt tartózkodás nélkül kéjeleg saját nyelvészeti ügyességében. — Különben is Heliodort bő olvasottsága s tudományos hajlamai sokszor oly kitérésre csábítják, mely művének érdekfeszítő jellegéhez roszul illik. Bő leírásokat s magyarázatokat sokszor, a művészies alkotás kárára is, alkalmaz, bár Hel. maga is alkalmilag (a delphii ünnepély leírásánál) kimondja, hogy az nem volna megengedve. De ilyen irodalmi vétkekért talán művének túlnyomó jelességei miatt várt bocsánatot. Tárgyához legalább nagy várakozást köt, mert Knemon által IV, 4 ezt mondatja: »Ha valaki Theagenes és Chariklea szerelméről mond elbeszélést, kinek volna oly aczél és vas keménységű szive, hogy azt akár egy esztendeig is szívesen el nem hallgatná!« — De általában véve Hel. compositiója ügyes s az anyag kezelésében sokszor valódi költői fölfogás mutatkozik. Például csak egy kis jelenetet idézünk : VII, 8 : »Thyamis atyjának karja alá hajtja nyakát, hogy annak útját könnyítse s az éltes embert, kit a hirtelen öröm elzsib-