Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A Catull-kéziratok, tekintettel Nemzeti Muzeumunk Catull-Codexére. Dr. Ring Mihály 1

14 DK. RING. sisból másoltatott, itt nem szükséges bizonyítgatni; az elismert tény. (v. ö. az Ellis által összeállított családfát.) Tény továbbá az, hogy a 24.—62. költ. elhelyezése x-ben csak olyan leheteít, a milyennek most sr-ben, V és B-ben olvasható. E sajátságos ferde elhelyezés csak onnét lehet, hogy a Veronensisböl »(mely x Íratásakor már meglehetős rongált állapotban volt,) egy csomó levél kiesvén, valami járatlan ember által nem azon helyre, a hová tartozott, hanem néhány levéllel kellő helye előtt, iktattatott be.*) Ezen analóg esetek által eléggé igazolt föltevésből egyszerű számvetés utján'lehozzuk, hogy a Veronensis (legalább a codex e részében) sorszáma laponkint 30, itt-ott 31 volt. Összevetvén ugyanis a kritikai adatokat, látjuk, hogy 1) a helyéről elkerült rész (carm. 44, 21—62 végéig) a Veronensisben 47 7 sorból állott; (az egyes költemények közt, mint tudjuk, egy sornyi hézag volt, mely az illető felirat által volt kitöltve; carm. 61, 145 (138) pedig a Veronensisben is hiányzott); a Veronensisben már egyedül csak a 61. költemény volt két hasábban irva ; minthogy a 61. költemény (felirat nélkül) 226 sorból áll, felét, 113-at a főösszegből levonván, marad 364 felosztandó sor. 2) Azon rész, (25, 1—44, 20) mely a hibás elhelyezés által az x-féle csoportban most a vele összefüggő előzményektől elkülönítve olvastatik, a Veronensisben 302 sorból állott. Jelöljük rövidség kedvéért azon részt, mely hibásan elül áll (44, 21—-62) /í-val, a másikat (25, 1—44, 20) a-val; világos, hogy mind /?, mind pedig « sorösszegét páros számú lapokra kell fölosztanunk, mert levelek helytelen beiktatásáról van szó; így egyszerű osztás mutatja, hogy ,tf-nak 364 sora 6 levél vagy 12 lapra oszlik, hogy minden lapon 30 sor, közülök 4 lapon pedig 31 sor volt; az «-val jelölt rész 302 sora pedig 5 levél vagy 10 lapra oszlik, laponkint 30 (csak 2 lapon 31) sor volt. Önkényesnek itt csak azon állításunk látszhatik, miszerint a Veronensisben egyedül a 61. költemény volt kéthasábú; tételünk támogatására azt hozzuk föl, hogy kivételképen e költemény bir oly rövid sorokkal, miszerint a kéthasábban irásra elég indok *) Hogy x irója nem birt annyi tájékozottsággal, miszerint ama vastag tévedésen fönakadhatott volna, kiviláglik az általa készített szöveg számos értelmetlenségéből.