Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A Catull-kéziratok, tekintettel Nemzeti Muzeumunk Catull-Codexére. Dr. Ring Mihály 1

CATULL-KÉZIRATOK. 13 tur fabula passim.* A 81. költeménytől kezdve a kéziratok második családja a költemények beosztásában eltér az elsőtől: n. e tekintetben híven a második családdal egyezik meg. Itt 5T-nek beosztását s feliratait közöljük, melyek a kritikai készlettel összehasonlítandók. A 81. költemény előtt 7?-ben sorköz van és ezen fölirat: »Ad Lesbiam«. — 82 előtt sorköz és : »Ad Quintium«. — 83 előtt sorköz és : »Ad Mullum*. — 86 előtt sorköz és : »Ad Gellium«. — 88 előtt sorköz és: »Ad Gellium«. — 95, 4, sr-ben is sorköz van. — 97 előtt sorköz és : »In Emilinm«. — 96 előtt sorköz és : Ad Calvum. — 97 előtt sorköz és: In Emiiram. — 99 előtt sorköz és: Ad Mellitum. — 102 előtt sorköz és : »Ad Coruelium«. — 103 előtt sorköz és : Ad sodalem suum. 104 és 106 előtt sorköz felirat nélkül. — 107 előtt sorköz és: Ad Lesbiam. — 108 előtt sorköz felirat nélkül: — 109 előtt sorköz és: Ad Lesbiam. — 110 és 111 előtt sorköz és: Ad Antilenam. — 113 előtt sorköz fölirat nélkül; — 114 előtt sorköz és: In Eirmianuni. 115 előtt sorköz felirat nélkül; végre 116 előtt sorköz e felirattal: »Ad Gellium«. . • Vé gig tekintvén azt, amit e codexünkről mondottunk, látjuk, hogy annak csak másodrangú, hitelesitő, vagyis az x-féle szöveg megállapítására segítő szerepe van a kritikában; de épen ezen x-féle csoportnak*) oly érdekes különösségei vannak, hogy a kritika ez új hitelesítő segédeszközt igen szívesen veendi. Tekintsünk egy példát. A 24.—62. költemény helycseréje, mely B, V, Lfti-ra nézve jellemző, n által is oly pontosan van kimutatva, hogy e helycserét x-ben is okvetlenül kell föltételezni. Ezen összhangzó tanúság egy érdekes körülmény kipuhatolására segit, t. i. annak meg. határozására, hogy hány sort foglalt a Veronensis minden lapon Eddig e kérdéssel, melylyel maga Lachmann s utána több nevezetes philologus foglalkozott, nincsenek tisztában; még Ellis is, ki x-et különben helyesen közvetlenül a Veronensisból származtatja, kiadásának XXXIII. lapján ezt mondja: »Quot versus singulae paginae habuerint libri eius, qui ineunte seculo XIV. Veronám reductus est, nescitur; fortasse 33, quem numerum habét Sangermanensis«. — Mi más eredményre jutottunk. Azt, hogy x, B, V, Laj és n kútfeje, egyenesen a Veronen*) Mely számos helyen hívebben adja a Veronensis olvasatait magánál a Sangermanensisnél is.