Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)
Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61
86 BÜDENZ JÓZSEF. JJOZ : cs. kopuz, osz. koboz (corr. kopuz) ; [köles.]; — koporsó: jak. kourgak (corr. kuorlaj) koporsó, cs. kopur, osz. kobur tok; [köles.]; — kor, koros: cs. kurun „zur zeit, zur stunde" | St, hihetőleg a m. koron kedveért így is olvassa: koron, miben legalább a második o nem lehet helyes; | cs. kari, osz. kart öreg, ujg. kar kor (?) (v.ö. kari„öregedni"), mint absolut öregségre (vénségre) vonatkozók, nem ide valók; | v.ö. Ugr., [ösr.]; — korom: osz. feremu.a.; [köles.]; — kos : osz. koc, cs. kockar; [köles.]; — köd: jak. küdan vékony köd; [köles.]; — kölyti, kölü (pistillum): osz. külünk kölyű | Bi. „hoyau, marteau"; m. kölöncz nem ide való; v.ö. Ugr. [köles.]; — köpü: cs. köpü (1 kitpii) u. a. | v.ö. Ugr., azonban lehet [köles.]; —, körő (törékeny): cs. keurek, osz. gevrek törékeny, porhanyó; [köles.]"; — köszönni: ujg. köse- grüszen, kese- preisen (kesén- gepriesen werden); v.ö. Ugr.; [ösr.]; — kupak: osz. kapák födél; [köles.];'—• kút: cs. kuduk, osz. kuju- [köles.]. Menni: cs. mang- (man-) menni, járni; ujg. meng- (men)- u. a.*) | a cs. szó a kasgari dialectusból való; Ab. szerint manis „a nők kecses, enyelgő mozdulata" (v.ö. a Véliaminof-Zernof-féle kiadását), miszerint némileg kétes, vájjon a cs. man- ige egyenesen „menést" jelent-e, vagy csak a járás bizonyos módjáról értetik j Ugr. egyenes „menni" jelentéssel, és dentalis ra-vel; [? ösr.]; — mi (quid): csuv. miúf cs. ni, osz. ne | Ugr. csak m-es alakokkal; [ösr.]; — mi (nos): cs. miz, osz. bíz j v.ö. az én czikket; Ugr. [ősr.]. Okrándani (ijedvemeghőkölni. Szék.): cs.'.ürken-megijedni; | a m. szónak párja ikránd- (lásd 84.1), melyben nem történt consonans átvetés; föltéve tehát, hogy tör. vkren- volt [? ősr.]; — olló (kecs.heolló) : osz. uiak, cs. ólak, oglák | v.ö. Ugr., azonban finn vohla mellett is foroghat fenn [köles.]; —•• or, orv (orozni): osz. cs. our'i, ogr'i | Ugr. 798. elejteni való, mert finn varkaha maga is idegen eredetűnek bizonyult be ; [köles.]; — ÖCS : ujg. eci, ici húg; j ehhez való cs. ece (St.) „weib, gemalin, mutter"; jel. némileg elütő; | Ugr., [ősr.]; — ökör: osz. öMz, csuv. v'igur; [köles.]; — ördög: cs. (kirgiz) er*) A KB. az ujg. meng-ve ezen példa mondatot hozza : kaju jerke mengse atak ,,auf welchem orte immer der fusz hingeht." Az ige dativussal (jerke) van construálva, s így a fordítás nem lehet egészen helyes ; mert vagy jelenti kaju jerke ezt: „auf welchen ort = wohin", vagy még ezenkivül a meng- sem egyéb miut a köz tör. min- „fölszállni, rászallni (különösen lóra) ige, miszerint ezen ujgur ige nem is illenék a fentebbi egyezésbe.
