Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

tu BÜDENZ JÓZSEF. kálat azonban, mely a magyar és török nyelvek közti viszonyt he­lyesen akarja megfejteni, vagy egészen félre hagyja azokat, vagy legalább, a valóban kölcsönvételeknek tekintendő egyezésektől szigorúan megkülönböztetve el fogja választani, a döntő és meg­állható bírálatot az említett tüzetes ugor-török nyelvhasonlításra hagyván,-melynek természetesen egészen más álláspontja van, mint a magyar-török kölcsönvételi egyezések kinyomozásának. Vám­béry űr ellenben, noha elméletileg kölcsönvételt és ősrokonságot látszik megkülönböztetni, munkálatában e különbségre legkisebb ügyet sem vet, hanem ősrokonsági és kölcsönvételi egyezéseket egy sorban hoz föl, egyazon eljárással nyomozván és határozván azo­kat, úgy hogy egyáltalában nem lehet tudni, mit tart ő ilyen- vagy olyanféle egyezésnek. Természetes, hogy ő e mellett azon szigo­rúbb kritériumokról sem adott magának számot, melyek kölcsön­vételek megítélésében alkalmazandók • sőt úgy látszik, hogy ő, da­czára minden bár kissé zavart elméleti megkülönböztetéseinek (melyeket a Bevezetés II. szakaszában fejt ki, 114—120. l.)} egy­általában inkább a magyar és török nyelvek közt fennálló valódi rokonság bebizonyítására törekszik, arra mennél több egyezéseket keresvén, még pedig nem ritkán oly erőlködéssel vagy nyelvészeti erőszakoskodással is, hogy abból eléggé kiérezhető azon óhajtása, hogy egész munkálata csakis egy eleve megállapított, bár csak hallgatva czélba vett, eredményhez vezessen. Egyszóval V. úr a magyar és török nyelvek viszonyát tárgyaló munkálatához nem fogott hozzá a kellő elfogulatlansággal, s ez föladatának fent jel­zett zavaros fölfogása mellett, őt minden lépten-nyomon oly nyelv­hasonlítási eljárásra ragadta, melyet a komoly nyelvtudomány szompontjából épenséggel nem lehet helyeselni, sőt részint, mint a tudomány moráljával ellenkezőt határozottan kárhoztatni kell. Hogy^ e nyilatkozatom nem keményebb mint a hogy az igazság kívánja, mutassa meg ez eljárás sajátságainak, V. úr saját munká­latából merített némi jellemzése, melyre az alább közlendő részle­tes birálati jelentésem még több példát szolgáltathat. 1) A hangalaki egyeztetésre nézve, V. úr az átmenetek miké­képeni lehetőségével vagy a hangzók természetes rokonságával semmit sem gondolva, a leggyönyörűbb' licentiákat engedi meg magának; szerinte p. o. lehet szó elején magy. b == tor. 8 (bal: sol)} j h == b (hal: bálik); f'sr h (fül: hdak);f~ s (fejni: mj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom