Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

JELENTÉS VAMBÉRY 1. MAGYAR-TÖRÖK SZÓEGYEZÉSEIRÖL. 71 mak); szó közepén és végén: magy. p = tör. d (kepe: küdu); b = t (eb : it) ; n= r (csinos: ciraj) ; t = p (tető : tepe) ; r = u (szeret: sevmek ; v=r (hó, hav-: kar); d=zk, g (szid: sok-, sög-mek). Nem akadály, ha p. o. szóeleji h, f-nek nincs megfelelője a törökben (v. ö. a halni, hegy, hely, híg, horog ; falu, fark, férfi czikkeket). Ugyanily szabados hasonlító hangtant alkalmaz V. úr a török nyelvekbeli szók egymásközti egyeztetésére is; lehet p. o. ezóelején tör. j-=b (ujg. jot'i-: csag. bar-ma,^) ; s = k (cs. soj: ujg. kot); szóközepén, végén tör. t = p (cs. öt és Öpke) ; nd=zb (cs. köndiik: oszm. gö'ek). Jól tudjuk, hogy kivételes és különösnek látszó hangzó-megfelelések rokonnyelvek közt, sőt dialectusok közt is eléfordúlnak (a mire nézve p. o. a csuvas nyelv a többi törökség ellenében igen tanulságom), de ilyenek nem így hebehurgyán, keresetlen példával statuálhatok, és mindenesetre megkívánják az átmenet történetének va<.'y legalább lehetőségének kimutatását; legkevésbé pedig lehet ilyenekkel ékeskedő szóegyezéei példákkal ősrokonság bizonyításához fogni. 2) V. úr magyar-török szóegyezéseiben nem ritkán ignorálja a grammatikai képzőelemek jelentőségét s azoknak a gyökelemektől való különbségét. 0 oly magyar szót is, melynek bizonyos mozgó képzőeleme van, oly török szóval állít össze, melyben a magyar kópzőelemnek külsőleg megfelelő hangelem gyökszertt, p.o. m. eszem (ettől: ev-, enni) =c tör. asa-: esre-,'is'ir-;

m. isz-om (io- inni) = tör. ic-, isra-; m. hinni, hit = tör. inan-}

itagcii-;

m. kend (e h. kemd, kémed, kelmed) = tor. kendi ő maga; m. mint (ettől; mi) = tör. mingi hasonló; m. úgy (ettől: o-, mutató névmástö) = tör. ok hasonló; m. lenni, lesz-ok. = tör. -lan, len és -las, -les, melyekkel verba reflexiva és reciproca készülnek, még pedig névszókból, melyeknek w, s-je nyilván nem az, a mi a lenni, leszek-héli w, sz. 3) A jelentések egyeztetését gyakran nem az alapjelentÓ9re fekteti, hanem egyik részről csak másodrendű fejlődött jelentést vesz alapúi, vagy épen csak esetleges fordítást is, miáltal az ilyen s?óegyezéseknémi ötletszerűség, majdnem játéküzés színében tűnnek föl. Ilyennemüek p.o. m. hányni =z tör. kajna- „buborékot fölhányni4

* (tkp. egyszerűen „forrni");

folyni = tör. (jak.) buol„verflieszen" (tkp. „werdenü

);

gyomor- = tör. tamur „belső üreg" (tkp. „ér, véna"); nyugodni = tör.j'ik'il- „ledőlni" ("inert a nyugodni akaró ledől valahova ?) j száguldani = tör. dagilda- „szét-