Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)
Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61
\ JELENTÉS VÁMBÉRY Á. MAGYAR-TÖRÖK SZÓEGTEZÉSEIRŐL. Vámbóry A. úr még 1869-ben adott ki ezen Nyelvtudományi Közlemények VIII. kötetében „Magyar és török-tatár szóegyezósek" czíme alatt egy nyelvhasonlító munkálatot, mely csupa ezíme után is a magyar nyelvész és nyelvószetkedvelő közönségben elég érdekeltséget kelthetett, minthogy az a magyar nyelvtudománynak egyik még kimerítő tüzetességgel nem tárgyalt kérdésére ígérte a régen várt feleletet, azon kérdésre t. i., hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben ? E felelet megadására senki sem látszhatott jobban elkészültnek Vámbéry úrnál, kinek egyéb széles nyelvismeretein és különösen a törökség terén mozgott sok évi tanulmányain kívül még egyik török főnyelvben való gyakorlati jártasság is állott rendelkezésére. Hogy V. úr a feléje, mint tekintélyes török-tudós felé, irányúit közvárakozást mintegy interpellatiónak vette ós fent említett munkálatával magyar-török nyelvkérdésüokre a maga feleletét megadta, azért neki mindenesetre nagy köszönettel tartozunk, annyival inkább, ha az, tartalmának újságával s gazdagságával, nyelvészetünket leglényegesben gyarapítja. Most már a hallgatva interpellálókon van a sor, hogy a nyert feleletet, mely igen sok pontból (740 szóegyezési czikkböl) áll, nyugodt megfontolással részletesen megvizsgálják, óhajtva, hogy azt mennél kielégítőbbnek találhassák. Én, a ki szintén azokhoz tartozom, kiket a dolog illet, a magam részéről tett ilyen vizsgálatról a következőkben akarok jelentést adni. Vámbéry úr tisztában van az iránt, hogy a magyar nyelv rokonságilag a finn-ugor (vagy röviden ugor) nyelvcsoporthoz tartozik. Ezt ő is bizonyosan úgy érti, a mint nem is lehet másképen érteni, hogy a magyar nyelv szókincsének leglényegesebb részére, valamint megkülönböztetőleg kifejtett grammatikai alakszerkezetre nézve a finn-ugor nyelvekkel egyező. Hogy e mellett a magyar nyelvben tudvalevőleg sok olyan szó van, melynek könnyen fölismerhető mása nem az ugor, hanem a török-tatár nyelvekben 5*
