Nyelvtudományi Közlemények 9. kötet (1872)
Első rész. Szó-tan - 52. Az u-s és a-s igék 82 - 53. A jelenidő egyes száma 82
m SZÓ-TAN. jej-vet tet miget viget tuvet. Kettős számbeli példa nem igen van a' nevezett igékbüi az evangeliomi szövegben. 52. Szerintünk a' második sorba az (U) e-s igék, valamir.t a' harmadikba az a-s igék jutnának. De kezdjük itt is az egyes számbeli 3-ik személlyel. oli van, onci bír, kvali kél, chansi ir, chaiíci tud, chaiícti tanít, jonchi fordul, jonehti fordít, ali öl, covleti kezd, namtachti neveztetik, lunci sír, jejmti lesz, rasti vet, páti esik, petti változtat, lavi mond, vari csinál, lilii élő lesz, rastkati veti magát stb. os-ch-ti bíratik, kvalt-kt-i válik, chas-cht-i tudatik, jule-cht-i történik, lave-kt-i mondatik, var-kt-i csinálódik, pus-eht-i nyittatik, vi-kt-i vitetik, mi-kt-i adatik stb. Néhány igének 3-dik személye, mellyet a' londoni kiadás így ír: ai iszik, kui fekszik, choi méltó, tai lehet, ezen írás szerint bizonytalan, ha egytagu-e, mint az öt-hat legegyszerűbb igetőé, 's így aj, kuj, choj, -aj-nak kell-e írni, mint én teszem, vagy két taguak, így : aji stb. Az egytaguság ellen szól már ezen igék múlt ideje, melly nem egytagú, mint az ismeretes igéké (jej-s, te-s, mi-s, vi-s, tus, u-s), hanem kéttagú, mint más kéttagú igékké (aj-es, kuj-es, taj-es. Ennél fogva talán ezen igék 3-dik személyét is így keli ejteni: aji, kuji, choji, táji. — Az eddigiekbül az tetszik ki, hogy a' jelenidőnek egyesszámbeli 3-dik személye, az e-s és a-s jellemre való tekintet nélkül, i végzetü. Az ov, v képzőjü (41. a.) szenvedő igealakok mintegy kivételt tesznek, mert ezek egyes számbeli 3-dik személye e végii, mint: rastove és rastve vettetik, sagrove és sagrve vágatik, cholve vesztetik, jorlove tiszteltetik, muctove kínoztatik, íulemtove rágaiinaztatik, puntlalve (punktlalve) tétetik, vive vitetik stb. Az e az előző v miatt u-vá is válik, mint chasvu ismertetik. Az ov, v képzőjü szenvedő igealakokat ('s a' legegyszerűbb igetöket) kivéve az egyes számbeli 3-dik személynek raga i, mind az e-s mind az a-s jellemű igékben. 53. Az első személy (ol-em) ragja: varem csinálok (19, 16), varam (21, 24.) sőt vargám is (4, 19.); ajem iszom ós ajam (26, 42. 35); osgem (oncem) és oncam birok (8, 9; 9, 28.): e' három példa mutatja, hogy az e-s vagy a-s jellemre való tekintet nélkül az első személy lehet em, am vagy'gem, gam.