Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)
Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1
32 LINDNER ERNŐ. ha a modern román nyelvek körül akarnánk vizsgálódni! Ha p. o. egy franczia szót netalán nem volnánk képesek visszakísérni a latinig, akkor meg kellene néznünk, micsoda szóalak felel meg neki az olasz nyelvbon, és ebből kiindulva megkísértenünk kinyomozni a latin ősforrást. Ha p. o. ezen franczia szó „feuft (tüz) eredete iránt nem vagyunk tisztában, csak az olasz „fuoco" szót kell megnéznünk és azonnal észreveszszük, hogy raindakettő, „fuoco" és „feu",a latin „focu8"-tól származtatandó. Ezt tehetjük, mert tudjuk, hogy a franczia és az olasz rokon nyelvjárások, és mert már előre állapítotiuk meg pontosan a kettő közti rokonságnak fokát. Ha, a helyett hogy az olaszba pillantottunk által, a németben kerestük volna a franczia „feu" megfejtését, minden bizonynyal tévútra vetemedtünk volna; mert a német „feuer" a franczia „feu"höz sokkal jobban látszhatik ugyan hasonlítani, mint az olasz ,fuoco'', de azért mégis sohasem mehetett volna által a franczia „feu".alakba. A franczia „payer4í (fizetni) etymologiáját, azaz, eredetét soha sem lehetett volna megtalálni, ha nem lehetne kérdezősködni a rokon nyelvek, azaz, az olasz és spanyol nyelv, szótárainál. Itt azt találjuk, hogy „payer"-nek olaszban „j agare", spanyolban ,.pagar' felel meg, míg provenyálban tettleg „pagar" és „payar" alakot egymásmelleit találunk. „Pagar'- pedig világosan a latin „pacare" (kielégíteni) szóra utal. Hitelezőt kielégítőn! anynyit jelentett, mint fizetni neki; hasonló módon .,une quittance" (nyugtatvány) eredetileg „quietantia" (megnyugtatás) volt, ettől „quietus" (nyugott). Ha tehát kutatásainkat tovább akarjuk űzni, ha nem nyugszunk meg abban, hogy egy német vagy angol szót egészen egy gót gyökig nyomoztunk, és ha alakját növésének valamely még korábbi korszakában szeretnők megismerni, akkor azt kell megállapítanunk, vájjon vannak-e oly nyelvek, melyek a góthoz ugyanazon viszonyban állanak, mint az olasz és spanyol a francziához. Azon oldalpillantás, melyet a román nyelvjárásokra vetettünk, azt mutatta nekünk, hogy az egyik rokon nyelvben található szavak sokszor egy másikban eredetibb alakot tartottak meg, és hogy tehát igen fontos dolog, régi nyelveket ugyanazon genealogicus öszvefüggésben találni, mely által a franczia, olasz, spanyol, provengál stb. egy család tagjai gyanánt foglaltatnak együvé. Es az öszvehasonlító nyelvtudomány megtalálta ezen genea-