Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VÁLLOMÁNYAI. 23 fog folytonosan tovább és tovább haladni, de a nyelvjárási regeneratió megújító befolyása hiányzani fog. A nyelvjárások túlgazdag segédforrásait alig vagyunk képesek elképzelni. Ha az irodalmi nyelvben egy általános kifejezés lett stereotyp, annak nyelvjárásai gyakran ötvenet nyújtanak, melyek ugyan mindannyi finom árnyalatait mutatják a jelentésnek. Nem csak helyi és táji nyelvjárások léteznek, hanem bizonyos emberosztályok különös szógyűjteményei is. így létezik p. o. tömérdek kifejezés, melyet csak a juhász, a katona vagy a földmíves használ. Míg az irodalmi nyelv az állatok valamennyi neméről mondja, hogy „fia" van, a paraszt, juhász, vadász stb. restellene ily általános kifejezéssel élni. „A nomádok nyelve", mondja Grimm, „kard és fegyver és az állattenyésztés minden vonatkozása jelölésére bír tömérdek mindenféle kifejezésekkel, melyek a mívelt állapotban aztán alkalmatlanoknak és feleslegeseknek éreztetnek; a nőszés, viselőss^g, szülés, hálás, ölés majdnem minden baromnál máskép és sajátságosan neveztetik el, mikép a vadász a különbféle vadnál annak menetelét és testének egyes tagjait eltérő szavakkal szokta jelölni. Ezen szabad levegőben élő pásztoroknak szeme tovább lát, fülök élesebben hall, hogy ne nyert volna hát beszedők mindenütt érzéki szemlélhetőséget és teliséget ?" (Geschichte der deutschen Sprache. I. 20.) De a mit ezen előadásban egészen különösen ki akartam mutatni, ez azon körülmény, hogy a nyelv növését eszközlő (vagy mások szerint annak történetét tevő) okoknak egyike sem áll az ember hatalmában. A nyelv hangi romlása nem puszta vakesetnek eredménye ; határozott törvények uralma alatt áll az, melyek az öszvehasonlító nyelvtan elveit képezik. Es ezen törve íyek sem lőnek emberek által szabva, hanem, ellenkezőleg, az emberek kénytelenek engedelmeskedni ezen törvényeknek, még mielőtt azoknak létezését ismerték volna fel. A modern román nyelveknek a latinból való elősarjázásában nem egyedül egyszerűsítésre irányzott általános tendentiát, nem egyedül természetes ellenszonvet vehetünk észre azon erömegfeszítés ellen, melyet bizonyos mássalhangzóknak — és még inkább ilyen mássalhangzók egész tömbjeinek — kiejtése a beszédszervektöl igényel, hanem fölmutathatunk mindegyik román nyelvjárás számára határozott törvényeket is, melyek p. o. azt