Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

24 L1NDNER ERNŐ. engedik állítanunk, hogy a latin ,,patrem"-nek a francziábaa ter­mészetszerűen „pere" re kell átváltoznia. A vég-m a román nyelv­járásokban mindig hangtalanná lesz és részben már a latinban is az volt. így lesz „patrem" helyett „patre." Továbbá latin t két ma­gánhangzó között oly szavakban, mint „páter", francziában kivétel nélkül elnyomatik. Ez törvény és ennek eszközével ózonnal fölfe­dezhetjük, hogy „catena"-ból kell lenni „chaine"-nek, „fata"-ból „fee"-nek, „pratum"-ból „pré"-nek stb. Ugyanazon törvény tehát „patre"-t (ejtsd: „pátere") is változtatja „paére-", vagy „pere"-, „matre(m)"-t „mére-", „fi atre(m)"-t „frére"-re. Ezen elváltozás las­sanként áll be, de feltartóztathatlanúl, és, a mi a legnyomósabb, az az ember szabad akaratjának teljességgel nincsen alávetve. De a nyelvjárások növése még sokkal inkább esik az egyén ellenőrködésén kivül. Vegyük p. o., hogy a latin casusvégzetek lehullása gondatlanabb kiejtés természetes következménye volt; vegyük, hogy a franczia genitivugnak modern jelölése „du" latin „de illó" romlásából eredt. Soha egyes ember önnön elhatározása szerint nem merészelhetett volna ilyesmit, hogy megszünteti a régi latin genitivust és helyébe a „de illó" által való körülírást teszi. Szükséges volt, hogy a nép, mely valamely vulgáris latin nyelvjá­ráson beszélt, elébb érezte legyen a genitivus határozott megkü­lönböztető jelének kényelmetlen hiányát. Szükséges volt, hogy ugyanazon nép ezen praepositiót „de" elébb oly módon használta légyen, hogy annak eredeti helyi jelentését egészen szem elöl vesz­tette. Szükséges volt továbbá az is, hogy ugyanazon nép egy arti­culus hiányát érezte és az r illo"-t sok olyan kifejezésekben hasz­nálta légyen, melyekben ez az ő eredeti pronominális jelentése nél­kül tűnt fel. Szükséges volt, hogy mind ezen föltételek elébb betel­jesedtek legyen, mielőtt egy egyes ember és utána egy másik és ezután száz, ezer, millió ember használhatta ama „de illo"-t a genitivus viszonymutatójaképen és változtathatta azt az olasz „dello, del"-re és a franczia „cZu"-re. Igen valószínű, hogy 'rendhagyó declinátiók és conjugátiók lassankénti tünedezése mind irodalmi, mind irodalomnélküli nyel­vekben részben a gyermekek nyelvjárásának tulajdonítandó. A gyer­mekek nyelve szabályszerűbb a magunkénál. Angolországban a gyermekek szájábóljlyeneket hallani, mint: „badder" és „baddest", mint „I gaed, coomd, catched" stb. Német gyermekek hasonló mó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom