Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK V ÁLLOMÁNYAI. 13 többé. Csupa vak eset, esetlegesség az, ha a nyelv valamikor írásban rakatott le és így írásba foglalt irodalmat közvetített. A legtöbb nyelvek még ma sem hoztak elő ilyen irodalmat. Közép-Ázsia, Afrika, Amerika és Polynesia számos néptörzseinél, nem különben Európában a cultura mozgalmától kevésbé megragadott táji néptömböknél, a nyelv még mindig természeti állapotjában él, folytonos át-átváltozás, forgás és forrás állapotában, és oda kell mennünk, ha belátást akarunk nyerni az emberi nyelv növésébe, mielőtt az, az irodalomnak valamilyen közbejövetele által, letartóztattatok, lemarasztaltatott. A mit nyelvnek szoktunk nevezni — India, Hellasz, Róma, Olasz-, Franczia-, Spanyol-ország stb. irodalmi idiómái — sokkal inkább az emberi beszéd mesterséges, mintsem természetes formájának tekintendő. A nyelv valóságos és természetes élete az ö nyelvjárásaiban lüktet és, daczára a classicus vagy irodalmi idiómák által gyakorolt zsarnokságnak, még igen messze van az a nap, a melyen még olyanféle classicus nyelveknek is, minő az olasz és franczia, nyelvjárásai tökéletesen kiirtottaknak mutatkoznának. Németországban is a fölnémetnek már régen tartó uralkodása még kevés kárt tett az élesen kinyomott, jellegzett nyelvjárások nagy sokaságának. Az olasz nyelvjárások közül vagy húsznak van írott, nyomatott irodalma. Champollion-Figeac a franczia fönyelvjárások számát tizennégyre teszi. Az líjgörög nyelvjárások száma némelyek szerént hetvenre rug fel. Lesbos szigetén két három órányira egymástól fekvő faluknak külön kiejtésök és sajátságos szavaik vannak. A friesz nyelv, mely kis területen Németország éjszak-nyugati partján a Schelde és Jütland között és a parthoz közel eső szigeteken — még pedig azonegy vidéken legalább is két ezer esztendő óta — beszéltetik, s mely irodalmi emlékeket a Xll-ik századból mutathat fel, számtalan locális nyelvjárásokra fejlik szét, s mutaja, mennyire buja a nyelvjárások növése, tenyészete. Ezen friesz nyelvjárások mindegyike ugyan megmagyarázható és megfejthető friesz tudós által, de különben csak azon szorosabb kerületnek, melyben uralkodik, parasztjaitól értetik meg tökéletesen. A mi tehát közönségesen neveztetik friesz nyelvnek s mint ilyen friesz nyelvtanokban magyaráztatik, valósággal csak a sok friesz dialektusoknak egyike, habár kétségkívül a legfontosabb ; de épen ez áll az úgynevezett irodalmi nyelveknek valamennyijéről. Tévedés, a nyelvjárásokat mindenütt az irodalmi nyelv elfajulásának gondolni. P. o. Angolországban is a locális táji patois-k