Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63

A SÉMI NÉVSZÓ SZÁMVISZONTAI. 75 dályt gördít a sémi összehasonlító nyelvstudium elé, az az alakok igen nagy hasonlatossága. A következőkben lássuk a tárgyunkkal való foglalkozás rö­vid történetét. A jeles Bochart a Mózes III. k. XVI f.-nek 8. v.-ben előforduló TJtfttS szót a senki fülétől nem hallott arab JvfCÁ plurális fractussal (belső többes) vetette össze *). Az idézett bibliai verset K. G. így fordította: „És Áron vessen sorsokat a két bakokra, az egyik sorsot az Úrért, a másikat az Azazel nevű hegyre bocsátandó bakért." Az ^KW szó Bochart szerint ava^oQ^ffeig^yt tenne, pedig nyilván való dolog, hogy egy a pusztában lakó kakodaimon neve, kit különböző sémi népek áldozatokkal igyekeztek ártalmatlanná tenni. 7.t#$? egy teljesebb ^fSjS? alak helyett áll, mely a ^TJJ igető második szótagának ismétléséből eredt. Épen így támadt a fi'nyiffi szó is, ezt is egy a IVT] igéből bővült miniín alak előzte meg. Gesenius a 7ÍXÍJ1? alakot felismerte ugyan, de a Pl^iflSfn alak ere­dete körül kétségben volt 3 ). Bochart után álljon itt Mayer Ernő elmélete. Ezen elmélet szerint a bel- és kültöbbes egyformán sem­legesnemü abstractum 4 ). Ily felfogásból kiindulva, May erre nézve nem lehetett érezhető szükség az arab és aethiop beltöbbes éjszak­sémi testvéralakjainak felkeresése. Ezen elmélet az értelmileg és alakilag különböző két többesnek Mayer szerint egyenértékű ter­mészetén alapszik. Ez alap hibás levén, a rajta nyugvó elméletet mi sem támogatja. Dietrich, marburgi tanár, egy még 1846-ban megjelent könyvében 5 ) a sémi többest csak egy nagyobb egység­nek tekinti, mely szerinte oly viszonyban áll az egyesszámhoz, mi­lyenben a melléknevek superlativusa a comparativushoz. Dietrich szerint a külső többes a többesképzés későbbi fejleménye. Ezen elmélet szerencsétlennek nevezhető, egészen mást mutat a nyelv­tények gondos tanulmányozása. A semitismus történetén át kísér­nünk lehet abeltöbbes eredeti csekély folyókájából támadt árvizet, ') L. „Hierozoicon" czímü munkájának 749-ik lapját s a folytatást. 2) „Elválások." 3) „Nobis non dubium — írja — hoc voc. onomatopoet. esse et tubae sonum fractum imitari." 4) L. „Die Bildung und Bedeutung des Plurals in den semitischen und in­dogermanischen Sprachen" cz/mü munkát. •) „Abbandlungen zur bebraischen Grammatik."

Next

/
Oldalképek
Tartalom