Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63

74 GR. KUUN GÉZA. zonytalan emberről van szó, az D'IK szó nem jön elé a héber nyelvben, hanem az egyesszám ezen két esetében tt^i$ vagy D'IN }S körülírásra fogunk találni; az tí^N azon szavakhoz tartozik, melyek a nemiegyes általánosságát az egyesszám értelmével cserélték ki. III. A sémi népfajt a symbolica különösen jellemzi. E népfajnak eszménye soha se lehetett az alaki tökély, az alak csak annyiban jött tekintetbe, mint az eszme kifejezésében az ezt magában foglaló hüvely. Az eszmének megtestesülésénél az anyagiból csak annyi jutott, mennyit az elkerülhetlen szükség kivánt, s anyaggá csak a legkönnyebb, átviláglóbb, hogy úgy mondjam légényszerü állomány lett. Magánhangzók fejezik ki a nyelvalakok egy igen tekintélyes részét; a magánhangzó a mozdulat elvoka, mig a mássalhangzó a szók vegytani részét képezi. Helyesen mondja Steinthal „Charakteristik" czímü munkája egy helyén: „Sémi felfogást mutat a magánhangzó helyzete az írásban; tudvalevőleg a magánhangzót nem a mássalhangzó mellé, hanem felé vagy alá helyzi az író. A mássalhangzó az anyagi, vegytani rész, a magánhagzó az anyagot átható életerő, a mozgást előhozó, szervező alak." Nem fog tehát meglepő lenni azon jelenség, hogy a sémi többesszámot is a magánhangzók minőségi és mennyiségi elváltozásai jelentik. A többesszám mindig abstractio. A plurálisban benfoglalt egyesek számát vagy nem tudjuk, vagy legalább nem látszunk tudni. A többes két osztályra oszlik. A többes első osztályát valódi többesnek, második osztályát elvont gyűjtőszóknak nevezhetjük. Az elsőben az abstractio alsóbb, az utóbbiban felső fokát érte el. Ezen már egyszer elmondott tételek képezik a bevezetést a következőkhöz. A legtöbb sémi nyelvész, a többes második osztályát az éjszaki sémi nyelvektől elvitatja, így Renan. Mást mutat a gondos szélyeltekintés a sémi nyelvek éjszaki területén. így ír egy helyen Renan: „Az arab nyelv bír némely különösséggel, ilyen a plurális fractus, az esetragozás (flexions casuelles) s több igealak." Ellenkezőleg áll a dolog, mind a plurális fractus (tehát a többes második osztálya), mind az esetragozás a semitismusnak közös birtokát képezi, s csakugyan igaz az a mit mondanak: a mi legnagyobb aka-