Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)
Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63
66 GR. KUUN GÉZA. szót : f**]^ yT. ^5?«7t K. G. fordítása szerint: „a repdeső állatok is pedig szaporadjanak a földön." Á névszó meghatározása (determinatio) nem eredeti jellemvonás a nyelvekben. A sémi rokonnyelvek egymástól való elválásukat követő időben használtak fel eredetileg más hivatással bíró nyelvanyngot névszavaik meghatározására. Az assyr és arámi nyelvek egy eredetileg a névszó teljesebb kiemelésére használt ragasztékot (mely a man, ma, mi mutatónévmások közös gyökéhez tartozik) forgattak ki saját használatából a determinatio kifejezésére. Az arabban ép ezen rag hiánya jellemző a determinatiónál. A himjáriban a mimatio egyformán fordul elő a determinatio és indeterminatio eseteiben. Már ebből is látszik, hogy ezen mimatio csak később és nem általánosan vált a deteterminatío eszközévé. Albakri helyesen fejti meg a ^.sdj alakot : adf ^tX-!) f*$ uüJ x**J ^> JS *ÁXJ Joüi k-iftia. AJ (Lo + i-á-b") Lo ^ÁXÍ <J«ÜÜ Lo (összevonva). A himjárinak magának ép oly kevéssé van articulusa, mint az aethiopsnak. Az aethiops nyelv ott, a hol a determinatio kiemelését szükségesnek tartja, különböző eszközökhöz nyúl. A héber és arab nyelv egy eredetileg mutató névmást használnak névelőül. A görög névelő is eredetileg mutató névmás. Az arab- és héberben némely szó előtt a »1, Jf még mutató értelemmel bír, így: OVI, DJJBH J = „az idén." A magyar nyelv is eredetileg nem bírt a determinatio saját jelével; maga a népnyelv hosszú ideig tartózkodott tőle. A keszthelyi codex bár újabb eredetű, gondosan kerüli az articulus használatát. Így ír egy kertész az „ Okmánytár"-ban foglalt magyar levelek valamelyikében *) : „Kert jó módon vagyon, ha még kyrály s jönne be mondana hog' byzon jol vag'on. Füveket szépen megkapáltatam, répát elvettetem, utak szép tyztán vannak." Ezen levél a XVI-ik századból kelt. A determinatio egyszer erős gyökeret vervén a nyelvben, szeret túlterjedni természetes határain. Ezt mutatja mai népnyelvünk 2 ), az új-görög 3 ), a syr stb. A „minden" szó hozzájárultaval kifejezi a nyelv, hogy mind az, a mi bizonyos nemi egyes alá tartozik, egyenként és összesen ') 400-ik m. 1. 97. 1. a) „Az én jó anyám"-féle mondatokban. 3) „•/} fAEfodcKűurjí auTr) pvi}" stb.
