Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések. 1

A MAGYAR ÉS FINN-UGOR NYELVEKBELI SZÓEGYEZÉSEK. 27 pro lubitu, quantum piacúit): mieli- föltenni magában, szándékozni (mente destinare, sibi proponere) ; gondolni, vélni; rágondolni, magának kívánni (nainen mielii miestá puella maritum sibi exoptat) ; mielittá- szándékozni, kívánni, mielitteleu. a. (fr.) (mielittelen rahaapecuniam exopto) \észt. meele (nom. meel): lühike meel rövid emlékezet (gedáchtniss), meeles pidama memória tenere, meelest ára-minema memória excidere, meele tuletama emlékeztetni vmire, emlékezetbe juttatni; meelel v. meelega szánt szándékkal, meele párást kedve v. tetszés szerint\liv. mél' (pl. mield) : miels pidd el nem felejteni (memória tenere), mielö aij emlékezetbe hozni (tkp, hajtani) ; ta um juvás miels jókedvben van (ist wolgemut)\lp. miál, miála, IpF. miella ész (mens, ingenium, mana-miál intellectus puerilis), kedv, szándék (IpF. must miella la vuolgget szándékozom elmenni) ; — Ip. miále- érteni (sapere, intelligere: kalle mon tab miál ab istud probe intelligo). || md. mái, mdE. meí ész, kedv (mdE. mel'se asci eszemben van, emlékszem; mon melem uli kedvem van, szándékozom; me¥vani, md. mái-vaní jóakaró, részvevő ; — md. mál'am, maiam emlékezet, mál'amu emlékező; md. márafti-, málaft'í- emlékezni, mdE. meFavto- búsulni, szomorkodni; szomorítani: meíavks bánat, bú, gond\votj. mii (sinn, gesinnung, l. fentebb a IS. számot) \ zürj. miv, m! (mii) : miv-kid, mí-kid ész ; miv-kida eszes, okos (prudens), mi-kidtám insipiens. 755. i-fiú, é-Jiú (ifja, iffiú) *): I cser. ige, cserH. iga állatnak fia, kölyök, madárji (igém estas megfiadzani) : ik-sebe, cserH. ik-siba gyermek (e h. ige-subo ; a subo magában is: gyermek) j mdE. áj ed', áecT, eed, md. id' gyermek; mdE. ájedne, ejene, md. edná, idná u. a. (dim.): mdE. ej-kaks gyermek (e h. ejed-kaks, v.ö. ejdist-kaksost#?/ermekük) \ votj. aká fiú (knabe) \ vog. á-pi kis fiú, unoka \ oszt. áj kicsiny. *) Kétséget sem szenved, hogy a m. ífiü összetett szó, melynek második része fiú: hasonló összetételek a cser. ik-Sebe, mdE. ej-kakS, vog. á-pi. Párj a e szónak a magyarban férj-fiú (511. sz.) „nagykorú ember", míg az í-fiú „kiskorú ember."