Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések. 1

26 BUDENZ JÓZSEF. || votj. üs- esni, dobódni (fallen, geworfen werden) j zürj. us- esni (labi, cadere) ; uskad- leejteni, ledönteni (facere ut cadat), uskedálevetni magát, ledőlni (procidere) j cser. voz-[am] cserII. vazesni, lefeküdni; cserH. vazekt-[em] ejteni, helyezni. 752. ész O'o'eszü, észre venni, eszes): /. aisti ész (vis mentis animadvertendi, percipiendi et judicandi); aisti- érezni, észrevenni, észszel fölérni (sensu apprehendere, mente percipere, animadvertere) \ Ip. aice-, IpF. aicce- észrevenni. I vogD. us ész : usin eszes, ustál esztelen \ cser. us, cserH. us, os, as ész, emlékezet: usesem vozo eszembe esett, jutott; usan eszes, okos, bölcs \ votj. viz ész, belátás, okosság, vizmo okos. 753. év (éve-t, éves)l

): IpE. ihe, iye év (annvs), ivaz éves (jührig); Ip. jaké, jape, IpF. jakke év (jakes jakai ÍJ. japest japai évről évre)\f. ika életkor, életidő (aetas), örök idő (ijáksi örökre); ikáise-, ijáise- (nom. -áinen) idős, korú: váhá-i. kiskorú, yhden-i. egyidős | észt. iga (gen. ea) életkor, életidő: pitk iga hosszú élet, noor iga fiatal kor \ liv. iga életkor, -idő, örök idő. \ cser. cserH. i, í év: i-gece (év-nap) idő, idők ; ias éves: meúar ias hány éves \ mdE. ie, i év: od-i új-év. 754. emlékez: emlékezni, -zik: emlékezet), említ, emiejt (említeni ; emlegetni) 2

): /. miele- (nom. mieli) ész, emlékezet (lyhyt m. rövid ész, gyenge emlékezet; panen mieleeni in mentem v. memóriám condo; pidán mielessani memória teneo) ; kedv, szándék (on mieli sanoa kedvem van mondani; rikon mielesi kedvedet szegem ; teki hyvállá mielellá jó kedvvel tette ; mieltá myöden kedv szerint : ') Megjegyezhető, hogy a m. év szó régibben „aetas"-t is jelentett: „öreg embernek éve szerint", „gyermekségnek évében." Mátyás F. (NyKözi. III, 385.). 2) A m.

eml. .. megfelel a finn-ugor nyelvekbeli miel, mái, mil-n&li a legkönnyebb haugzóátvetéssel, mely a mássalhangzók rendjén semmit sem változ* tat. — A m. említ (emiejt, *emleht) egyébiránt képzőjénél fogva causativ ige ~ f. mielittü-, md. málafti-, melyek nem közvetlenül a miele, mái névszóból, hanem a f. mieli-, md. mala- igéből erednek (az utóbbi a mála-m szóban), v.ö. Ip, miále-. Ennek megfelelő igének causativuma az emiejt, s ugyan arra támaszkodik az emlékez- ige is. — Alapjelentése a miele stb. szónak „ész", mint azon lelki tehetség, mely a külvilág tárgyaival foglalkozik ; innen kiváltképen az „emlékezet (an etwas denken, ira sinne habén)" jelentés indul ki, másrészt a „szándék, kecjv" jelentés fejlődik.