Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Barna Ferdinánd: Észjárási találkozások a magyar és finn nyelvben. 70

ÉSZJÁEATI TALÁLKOZÁSOK. 87 Ekkor VáinÖ, a jámbor agg, Mestere a táltosságnak Silloin Vanha Váinámoinen Tietája ián-ikuinen Legott fördöt melengetett, Nagy köveket (iizesített, Legtisztább fadarabokkal, Vízhordta fahasábokkal. Árnyas helyre vizet hordott, Nagy gondosan vesszőt hozott, A vesszőket megbágyasztá, Káka vesszőt meglankasztá. Ehhez aztán mézgözt adott. Illatos színméz oldatot, Forró kövön átbocsátá, Tüzes sziklán általhajtá. Saatoi saunan lámpimáksi, Kivet löylyn lyötáváksi Puuhuilla puhtahilla, Ye'en tuomilla haloilla; Vei on vettá verhossansa, Kantoi vastat varjossansa, Hauteli haluiset vastat, Sata latvat lauhutteli. Löi sitá simaisen löylyn, Mesi löylyn löyháytti Lápi kuumien kivién, Palavojen paaterojen. XLV. r. 191—208. v. Hogy a gözfördö használata nálunk is, legalább a vagyonosbaknál, egész Mátyás király koráig divatban volt, azt Graleotti müvéből tudjuk, a ki a gözfördoknek Magyarországon oly nagy divatáról emlékezik, hogy benne ebédeltek, vacsoráltak, sőt némelykor benne is háltak, tehát egészen úgy, mint a finneknél van, a hol a fördöt szinte így használják, lévén az a házi nőknek legkedvesebb tartózkodási helyök, valóságos gynaeceum-ok. Itt szokták a betegágyas asszonyok gyermekeiket szülni s ápolgatni, a honnan láthatjuk, hogy a gözfördök ott nem annyira élvezetből, mint az éghajlat szigorúsága által ajánlott szokásból használtatnak. A fördö-készítés a házi fiatalabb nők szokott foglalkozása vala, a mint láthatjuk ezt a Kalevala IV-dik runójából, a hol a Joukaha húga megy a közel berekből fordövesszöt tépni. Ama kis lyány, a szép Aina, Tuopa Aino neito nuori, Az ifiu Joukha húga, Mén a közel zöld harasztra, Fordövesszöt hozni haza. Szakít egy szált az atyjának, Másik szálat az anyjának, Szakítá a harmadikat, Az ö virgoncz jó bátyjának. Sisar nuoren Joukahaisen, Laksi luutoa lehosta, Vastaksia varvikosta; Taittoi vastan taatollensa, Toisen taittoi maamolleosa, Kokoeli kolmannenki Vereválle veiollensa. IV. r. 1-8 v.