Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Barna Ferdinánd: Észjárási találkozások a magyar és finn nyelvben. 70

| BARNA FERDINÁND. így teszi Osmotar, egyik nemzeti tündér Ejszakhon leánya lakadalmakor, ennek egyébb kötelességei közzé, ezt is : Érkezvén az esti fördés Ilta-saunan saapuessa, Vizet hozz, és vesszőt készíts, Veet vétele, vastat kanna, Ernyeszd meg a vesszőt szépen Hauo vastat valmihiksi, Fördöben, füst nélküliben. Saunahan savuttomahan. Onnan oszt' a házba térve Kun tulet tupahan tuolta Hívd meg ipad a fördésre, Káske appi kylpemáhan : „Édes kedves jó atyuskám, „Oi on armas appiseni, Készen vár a fördö immár, Jo on sauna joutununna, Vizet hordtam, vesszőt vittem, Veet ve'etty, vastat saatu, Minden polczot letörültem, Kaikki lattiat la'aistu, Eredj, förödj az elégig, Mene, kylve kylláltási, Lobácsolgass kedved szerint, Valeleite, vallaltasi, A gözöt majd magam verem, Itse lienen löylyn lyöjá Deszkák alatt ügyeskedem." Álla lautojen asunen!"] XXIII. r. 350—370. v. Mondám imént, hogy a fördö volt a nők tartózkodásának legkedvesb helye, s hogy a gyermekek is itt láttak először napvilágot. Eszembe juttat ez egy magyar közmondást, midőn a magyar nép valakinek kitűnőségét akarja kifejezni, azt mondja, hogy „nem olyan bölcsőben ringatták azt", és ehhez még azt is tudnunk kell, hogy e kifejezés soha sem vonatkozik valami magas eredetre, hanem inkább valakinek a más emberekétől eltérő különös természetét akarja kifejezni. Van ennek a finnben egy egészen hasonmása, mely szinte a Kalevalában fordul elé, de a Kanteletar-ezímü költeményes gyűjteményben is, és így hangzik: Mert úgy van a lyány alkotva, Niinpa neiti luottunaki Bölcsejében úgy ringatva. Tytár tuuviteltunaki, XXIII. r. 523—524. v. mely szinte észjárati találkozás, és a kifejezés ösrégisegét tanúsítja. Ugyancsak a fördöben szoktak a nők több házi foglalatosságot végezni, a melyekhez kiválóan meleg szükségeltetik, a milyen a dagasztás, kovásztevés, szaladkészítés a sörhöz. A finn háztartáshoz tartozott továbbá a kamra, melyet mindig