Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)
Budenz József: A magas magnus-féle magyar-árja hasonlat. 51
54 BUDENZ JÓZSEF. ket tekintve, a magas-magnus (mag-mag)-féle hasonlat? A bizony a szó szoros értelmében féllábon áll, vagyis az úgynevezett sántító hasonlatok közé tartozik, melyek tudvalevőleg semmit sem érnek. Mert az alaki egyezésnek, mely a magas és magnus gyökrészeire nézve a lehető legtökéletesebb, ellenében áll a szófogalmak kicngesztelhetetlen különbözése, egy plus és egy minus — facit semmi. A ki ellenben mégis a magas-magnus féle magyar-árja hasonlatot elfogadni vagy védeni akarja, annak pártfogásába ajánlhatom p.o. ezt is, hogy a magy. haj erinis = német hea foenum, a mint abban az ismeretes mondókában fordul elé, hogy a németnek rossz (ross) a lova, szél (seele) a lelke, haj a szénája. De hiszen itt mindjárt van megint egy hasonlat (magy. szél = német seele) mely, a szófogalmi oldalát tekintve, sokkal jobb mint a magas-magnus-íéle , mert a latin anima, animus = görög ave/wg analógiájára támaszkodható k. A szók által jelölt fogalmak különbözőségéről vagy rokonsáságáról a nyelvész csak a nyelvek bizonyságtételeiből, nem pedig saját eszéből, meríthet magának megállható ítéletet. A mint így tapasztaltuk, hogy a „nagy11 fogalom rokonául a „magas" fogalmat a nyelvek nem ismerik el, úgy másrészt ugyanezeknek tanúságtétele mutatja nekünk e fogalmak valódi rokonait. A „nagy" fogalom rokonának fölismerhetjük e szerint a ;) sokat", abból p.o., hogy a németben a „sok"-nak comparativusa (mehr, a gótban maizó, mais) nem egyéb, mint a latin május (magius) és magis, azaz a magnus, ueyag szók compartivusa; a szláv óojrfee (több) a őojibiHoií (nagy)positivus mellett áll; épen így a finn enemjpi (több, azaz „sokabb") comparativusa az osztják, vogul, mordvin ene, iúe szónak, mely „nagyot" jelent. A „nagy" és „sok" jelentésű szók tehát úgyszólva eredeti synonymumok. A „nagy"-nak továbbá rokona a „vastag" fogalom, a mit abból láthatunk, hogy a finn paksu (vastag) szónak az erza-mordvin poks felel meg, mely egyenesen „nagyot" teszen (negatíve : a-poks kicsiny), v. ö. magy. tömérdek, mely most nagyságra és sokaságra vonatkozik, s régebben még vastagot jelentett (tömérdek nyakú), vagy öreg (a nagy-n&k synonymuma) ebben: öreg kása. — A „magasli -n&k értelmi rokona gyanánt ellenben, a nyelvek a „felső, fentvaló" fogalmat mutatják föl; ugyanis a 3/ fel8Ő, superior, summus" ugyanazon tér-dimensiónak, melyre a n magas li jelentésű szók vonatkoznak, legkiválóbb pontját, az egyik szembetűnő végpontját illeti. Erre nézve megemlékezhetünk arról, hogy
