Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: A magas magnus-féle magyar-árja hasonlat. 51

MAGAS ÉS MAGNUS. 55 in altum, in die höhe annyi mint sursum, nach oben • hogy a szanszkrit upari (fölött) a görög vxprjXóg, vnarog családjába való ; hozzátehetjük, hogy a cseremisz küks (magas) locativusa küsnö a. m. fent, küsnösö fent való; vagy hogy a mongol degetu (magas) mellett de~ gere áll, mely a. m. fent, fölött, vagy degeksej = föl, fölfelé. így tanúskodnak a „magas" és „nagy" szók fogalmi rokonságairól magok a nyelvek. Mindenesetre a hasonlító nyelvésznek, ha már csakugyan jelentés-egyeztetésre szorul, ily biztosan kimutatható s objective észlelhető fogalom-rokonságok analógiájára kell támaszkodnia, s azokon túl nem mehet. Mert különben a szójelentések egyeztetése kényes dolog, mely könnyen veszedelmes játékká válik, mihelyest az ember, elméjének csak vajmi kis megerötetésével, két különböző fogalom közt valami tertium comparationist akar találni, s avval azokat, mint valami híddal, egybe akarja kötni. Tertium comparationis mindig akad, kivált ha az ember egy kicsit az ,,ars mnemonica" fortélyait érti. Legyen szabad egy példát hozni föl arra, hogy mit praestálhat e tekintetben az élénk mozgású emberi elme. Van a magyarban e szó : deli ós delia, dalia (jelentése : szép, csinos — emberről mondva), meg ezen szó dél (meridies), s ettől déli. Föltetszik egyszeriben a tetemes alaki egyezés a deli és déli között, s nem csuda ha ez valakit arra viszen, hogy a jelentések egyeztetését is megkísértse. Volt is köztünk nyelvész, a ki azt valóban megkísértette. De nem találván a nyelvek történeteiben arra példát, hogy egy „meridianus" jelentésű szó a „conspicuus, insignis" értelmet fölvette volna, saját elméje találékonyságához folyamodott, s így a deli és déli közt a tertium comparationis mindjárt ki is került. Azt mondta t. i., hogy deli a dél-b'ól származik, azt jelentvén tulajdonképen, hogy „olyan mint a déli nap." Megvolt tehát: déZ-kor szépen süt a nap, s e naphoz hasonlít a deli ifjú. Nem szólva most arról, hogy a deli nem is magyar, hanem kölcsönvett idegen szó (török deli bolond, melynek furcsa a magyarországi históriája), vizsgáljuk meg, hogy vájjon a talált tertium comparationis valóban rokonsági kapocs-e, vagy rabláncz, mely a deli és déli fogalmakat erőszakosan Összebilincseli? A deli jelentése, az említett magyarázat szerint, hasonlat útján támadt volna: déli naphoz hasonló. Ebben nyilván a nap (= sol) a tárgy, melyről hasonlat vétetik. Megengedve, hogy e tárgy a hasonlatra alkalmas, mégis különös, hogy a nyelv épen e tárgyat hallgatná el, s helyette csak oly