Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Ribáry Ferencz: A Baszk nyelv ismertetése. - 37

38 RIBÁRY FERENCZ. rázott finnismust megczáfolják, míg a magyar egybe hasonlító nyelvtudomány és főkép annak alkotója — így nevezem joggal Hunfalvy Pált, mert a kezdeményezés és megvitatás elsőségének érdeme kétségkívül öt illeti — a történetbuvárt útba nem igazítá, kimutatván, miszerint a magyar nyelv csakugyan legközelebbi rokona mind a finn, mind a török nyelvnek, és hogy valamint a magyar nyelv az említettek közt a középső helyet foglalja el, ép úgy kellett egy kornak is lenni, midőn e rokon fajú népek oly rendben, mint nyelveik, területileg is érintkezésben, szomszédságban éltek ; mert csak innen magyarázható ama tünemény, hogy a magyar nyelvben, annak az altáji családban való önállósága mellett, azaz oly tulajdonai mellett, melyek egyedüli sajátjai és saját fajbeliségét meghatározzák, részint szótárilag, részint nyelvtanilag oly tulajdonságai is vannak, melyek hol a török-tatár, hol a finn nyelvekkel, hol mind a két fajbeliekkel közösek. Nem lehet tehát a történetbúvárnak többé a magyar nemzet eredetét az árja vagy sémi népek közt keresni, hanem csak ott, hol például Herodot, Strabo, Tacitus vagy más írónál az altáji fajbeliségét felismerjük, vagy a hol egyenesen finn vagy türk népekről van szó. Es itt sokszor egyetlen szó helyesen értelmezve képes a történelemre világot deríteni. Hogy maga a nyelv egy tekintélyes darab östörténelmet foglal magában, erről a nyelvtudósok közt szinte nincs kétség. Hasztalan beszéllnek például némely magyarfaló szomszédaink a beköltözött magyar nemzet barbárságáról, megtagadva tőle minden kultúrai alapot, hasztalan törekednek rágalmaikkal őseinket még a vadállatok színvonalán alul állítani oda; maga ama Iogicailag szabályszerű nyelv, és abban örökségül átvett jogi eszmék ős kifejezései megczáfolják őket. „A legrégibb hagyományokból és nyelvemlékekből ismerjük — mondja Erdélyi !

) — a

szer, bírság, fez 2

), jorgat szavainkat, mig másfelöl az élet is megörzé a maga örökét a törvény, igaz (jog), ítélet, bíró stb. régi használatával." Valóban e szavak nem születhettek, mert nem leltek volna alkalmazást „bárdolatlan nomád hordánál", mint Schlötzer őseinket nevezni méltóz') Erdély János : A bölcsészet Magyarországon. Budapesti Szemle 1865. X- füzet. 2) E szót Erdélyi János a fizet gyökének tartja „zsold" értelemben u. o. Lásd azonban , a mit az ellen Hunfalvy mond a Nyelvtud. Közlem. IV, 443. stb. 11.