Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Ribáry Ferencz: A Baszk nyelv ismertetése. - 37

A BASZK NYELV ISMERTETÉSE. 39 tátott, sőt inkább rendezett társadalomra mutatnak. És ha hozzá veszszük a spiritualismus legelemibb szavait, mint: lélek, hit, értelem, isten, ész, eskü, méltó stb., melyeknek öröklött birtoka kétségbevonhatlan, ezek honalkotó őseink miveltségének elég kedvező képét adják. Még más szavaink is vannak, melyek egy részt östörténelmet beszéllnek el, nemzetünk ös miveltségi állapotát festik le előttünk. Ha a családtagok szeretetéről tanúskodnak „az édes atyám, édes anyám, édes testvérem", ellentéve a „mostoha" szónak, szép atyám, szép anyám-féle kifejezések, a hölgy szó, melynek nő és hermelin értelme van, jelenti, hogy mind kettő Hunfalvy úr szerint becses ragadmány tárgya lehetett; a leány eladó volt, leendő férje a vevő = vö, az egybekeltek megházasodtak, — házat, családot alapítottak, és nöböl lett feleség, férjével egyenjogú, nem pedig rabnő, mint a keletieknél. Az árja vagy indoeurópai népcsaládról kétségtelen nyelvhasonlítási adatok után bebizonyítá a nyelvtudomány, hogy ősi osztatlan állapotában nem foglalkozott rendszeresen a földmiveléssel, hanem pásztor-nomád volt; mert míg a termények legtöbb és a földmivelési eszközök nevei áganként különböznek, a házi állatok nevei az egész családban ugyanazok. Mommsen római történetében kimutatja '), hogy a görög-itáliai népek együtt tanulták a földmivelést, mert erre vonatkozó műszavaik ugyanazok, de a többi árja nyelvágaktól különbözők, míg a rómaiak hajózási műszavaikból az is kitűnik, hogy a hajózás mesterségét a műszavakkal együtt a görögöktől kölcsönözték, és csak saját nyelvökhöz idomították. De más részről arra is hozhat föl a történelem példát, hogy vannak esetek, midőn maga a nyelv nem világosítja föl a történészt valamely bizonyos nép származása felöl. St. Domingo néger lakosai a franczia nyelvet beszélik. Tegyük föl, századok múlva elfeled né a történet megemlíteni, hogy a négerek Afrika különféle vidékeiről , mint rabszolgák hurezoltattak az új világrészbe, ugyan jól járna azon nyelvész, ki beszedjek után itélvc őket franczia származásúaknak mondaná, tudja a jó Isten , miféle hypothesist gondolva ki a vérkeverék, éghajlat és társadalmi viszonyok befolyásárólV Azért bátorkodtam fentebb említeni, hogy midőn a történész valamely nép származását és rokonítását akarja megfejteni, a nyelv mel-') Monisen Theodor ; Römische Geschichte I. k. 16. g köv. 11,