Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)
Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1
14 BUDENZ JÓZSEF. tökéletesebb az, mennél tudatlanabb, azaz öntudatlanabb ; alapjában az nem más, mint valamely nyelvnek, a mint az jelenben bizonyos területen és társadalmi körben él, gyakorlati bírása, a mely az illető egyént gondolatainak mintegy önként való kifejezésére képesíti. Az ilyenképen nyelvet kezelő egyének (a nép) nem tartoznak azért tudni vagy megmondhatni, hogy miért mondanak valamit így va gy úgy > és rendesen nem is tudják; mert ez már több mint nyelvérzék, ez öntudatos nyelvtudás; azt igenis észrevehetik (megérezhetik), hogy a más beszédében valami hibás vagy idegenszerű, mert ök azt másképen mondották volna, de csupa nyelvérzéküknól fogva nem tudják megmondani, hogy miért van az rosszul mondva. A nyelvérzék szükségképen csak egyénileg megszorított gyakorlati nyelvtudásra támaszkodik, a melynek úgy térre mint időre nézve néha igen szűk határai vannak. Végre még az a sajátsága van a nyelvérzéknek, hogy holmi külhatások által romolhatik is, anélkül, hogy maga csak sejtené is; épen azért, mert nem tudomány, mely a nyelvfejlődés menetét meg tudná bírálni. Mi köze van tehát a nyelvérzéknek a nyelvtudományhoz ? Általában semmi köze nincs hozzá; mert emez nem a nyelvet gyakorló egyénnek ilyen vagy amolyan beszéllö tehetségével, nyelvkezelési képességével, hanem magával a beszédben kinyilatkoztatott nyelvvel mint tárgygyal foglalkozik; a nyelvet gyakorló egyének neki csak szolgáltatják e tárgyat, azoktól szedi és gyűjti adatait, még pedig mennél több egyéntől, úgy területre mint időre nézve (nyelvemlékek). Ha a nyelvész maga magán is, mint egyszersmind érzékes nyelvtudón, tudja tudományának tárgyát észlelni és vizsgálni, annál jobb ; ö akkor kettős szerepet visel, nyelvhordozó és nyclvvizsgáló' egy személyben. A nyelvvizsgálatra öt észlelési és okoskodó tehetsége képesíti, nem öntudatlan nyelvtudása (a mennyire ilyen a nyelvészben általában még lehet, különösen akkor mikor épen nyelvészkedik). Br. úr is nem azért tud a magyar nyelv vizsgálatához, mert ezt a nyelvet gyermekkorától fogva s már akkor is gyakorolta, mikor még tudományának hírét sem hallotta, hanem azért, mert azt részint magán, részint másokon, sőt újabb és régibb nyelvemlékeken is megfigyelte, észlelte, s gondolkodott rajta. A mennyire tehát észlelési s okoskodó tehetsége képesíti, vizsgálódhatik e tárgyban más is, kinek különben akármiféle nem-magyar nyelvérzéke van, s ha téved, bizonyosan nem az idegen nyelvérzékében, hanem
