Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - I. 1

A FINN NEMZET TÖRTÉNET-ÍRÁSÁRÓL. U r vala, mint Észt vagy Lív ország. Midőn Szent Erik (1159-ben) és Birger Jarl (1249.) hódításaikat tették , Svédországban nem vala olyan nemesség, a mely törvényes előjogainál fogva fölötte állt volna a népnek. Voltak ugyan eleitől fogva előkelők mind gazdagságra, mind a királyi nemzetséggel való rokonságra nézve: de a törvény nem ismert vala különbséget köztök és a nép közt. 1285-ben Magnus király, a kit CsiírlaJcat-nak. neveznek, újmódú nemességet alkota, azt rendelvén, hogy a ki maga költségén lovon tesz hadi szolgálatot , az telkét és önmagát adómentesíti. Ámde ez adómentességnem vala örökös, hanem vége lett, mihelyt a hadi szolgálat megszűnt. De más örökös tisztesség kapa fel a lovagsággal, a melyet a király érdemes férfiaknak tulajdonított, eleinte ugyancsak személyes kitüntetésül, de a mely hamar Örökössé lett. S minthogy az ország-tanácsba csak lovagok juthattak be, azok tisztelete nöttön nőtt; s hogy ők lovasok kiállításával adómentességet is szerzenek vala magoknak, az is igen természetes. Az említett intézkedéseknél fogva vagyonos finnországi földmivelök is adómentességre juthatának, mit a finn nevű családok bizonyítanak. A Kortnmaci, Inkonen, Kirves nemzetségek a hitújítás előtt haltak ki; a Kurki, Karpainen nemzetségek lányágai sokáig éltek még azután is; 1600 tájban Hevonpaci, és Linnunpaa nevek fordulnak elő a nemesek közt; a Horn-ok a XIV. században Brabantból, a Plemingek Németországból , a Boije nemzetség Csehországból származtak Finnországba és hamar elfinnesedtek. A pomeraniai Erik király által behozott pajzs és czímer nem bírtak meggyökeresedni Svédországban ; még Gusztáv Váza is azt szokta vala mondani: „Jó erkölcsök, ész és vitézség nemesítenek csak." Erik király alatt is a nemesség és adómentesség együtt járnak vala; adómentességet pedig mindenki szerezhetett magának, a ki maga költségén lovast állított ki a hadhoz. János király azt rendelvén, hogy a hadiszolgálat, tehát az adómentesség megszűntével is , megmarad a pajzs és czímer, örökössé tévé a nemességet. Mind ebben mi sem vala terhelő a köz népre nézve. Ámde a visszaélésnek sokféle útja nyílt meg, különösen Erik, János és Zsigmond királyok alatt. Régi szokás vala t. i. érdemes férfiaknak hübérül a királyi jövedelmek egy részét kiosztogatni; sőt a főbb hivatalokat is ekképen adogatják vala oda. A hűbéres és