Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)
Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - I. 1
1 2 HUNFALVY PÁL. hivatalos maga szedetébe a jövedelmet a korona számára is; a törvényesnél többet szedni be soha sem tiltotta meg az önösség. E visszaélés ellen már Gusztáv kénytelen volt tiltakozni, kivált a Flemingck irányában. Az ily hűbérek és hivatalosztások Gusztáv alatt csak határozott időre szóltak: ámde maga Gusztáv véte az ellen, János fijának Finnországnak felét adóstul és jövedelmestül adván örökbe hübérül; kisebb két fijának pedig Svédországban jelölvén ki örökös hűbéri birtokokat. Fia Erik, hogy kisebbítse öcscsei méltóságát, grófokat és bárókat neveze ki, a mivel a bajt csak nevelte. A bárók közt két finn is vala, Fleming Lőrincz és Horn Miklós; a svéd Oxenstjerna Miklós is Finnországban nyere báróságot. János, koronázásakor, új grófokat és bárókat neveze ki; ekkor lön Fleming Miklós báróvá, s a gróffá lett Lövenhaupt Axel Finnországban kapa grófságot. Minthogy Erik király törvénye szerint a grófok három-három, a bárók két-két, s a többi nemesek egyegy háztelket a lovas katonai szolgálattól mentesen bírhatnak vala: eme kinevezések által eleinte csak a korona, azután a többi adózó telkek is szenvedtek, mert az egész teher ezekre hárult. S a nemesek előnye még az által is nevekedék, hogy kötelességök alábbalább szállíttatott. Gusztáv Váza idejében a nemesek örökös birtokaik minden 150 márkányi jövedelme után, s hűbéres birtokaik minden 100 márka jövedelme után tartoztak volt egy-egy lovast kiállítani; Erik az örökös birtok utáni 300 márkára s a hűbéres birtok utáni 150 márkára szállíta le egy-egy lovas katonát; János még kisebbre tévé azt a kötelességet. A visszaélésnek második útja a törvénykezés módjában nyílt meg. Az igazság, különösen a büntető igazság, jövedelmet hajt vala a koronának. Úgyde a királyok a királyi herczegeknek, grófoknak, báróknak, egész vidékeket, községeket, sőt egyes telkeket is hübérbe vétenek azon föltétellel, hogy a büntetések és perjövedelmek csak egy részét a koronának, többijét magoknak szedjék be. A hűbéresek többnyire nagy hivatalokban lévén s nem lakván hűbéri földeiken, a törvény-látásra helyetteseket neveznek vala ki hitvány díj mellett. T3ogy ezek magukról, s ha kinevező uraságaik előtt kedvességet akartak nyerni, emezekről sem szoktak megfeledkezni, bizonyítja a finn közmondás : n Niin laki Jcuin luetaan" = olyan a törvény, a mint olvassák. A legterhesebb visszaélésnek útja végre az által nyilt meg, hogy
