Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - I. 1

A FINN NEMZET TÖRTÉNET-ÍRÁSÁRÓL. 3 Kirjallisuuden Seura) alakula, melynek fö feladata a finn irodalom előmozdítása. Ez a társaság a Suomi nevű évkönyvön kivül, melynek tavai újabb sora kezdődött, mindenféle könyveket ád ki, a melyek által a finn irodalom gyökerei megizmosodnak, a nyelv és a történelem felvilágosodik, s a miveltség és tudomány mindenik ága finn nyelven ápoltatik. Ez a társaság adta ki a Kalevalát, most már harmadszor; a KantJetar-t kétszer. Egyéb újabb kiadásai közöl megemlítem itt : Lönnrot-tól Flóra Fennica-t, vagy Suomen Kasvisto-t; ugyanannak fordításában Palmen törvénytudományi kézi könyvét (La'in opillinen kási-kirja) ; Stjernereutz tengerészeti szótárát ; Stöckhardt finnre fordított vegytanát; Topelius természetkönyvét; Geitlin-nek német nyelvtanát; Cannelin-nek görög, Floman-nak franczia nyelvtanát; az adja ki Porthdn történeti munkájit; ád ki egy latin-finn szótárt; egy színmütárt (naytelmistö), a melyből már két kötet jelent meg stb. A finn irodalmi társaságnak saját nyomdája van, a melyből legszebb kiadások és igen hibátlan nyomtatások kerülnek ki. Az pedig nem foglalja el az egész finn irodalmi munkásságot. Más nyomdákból is és másutt kerülnek ki finn könyvek. Helsingforsban a Társaság nyomdáján kivül ott van a Frenckell nyomdája, régi híres czég, ott a Sederholm Tódoré és Simelius örököseié; Aboban is van a Frenckell czég, más nyomda- ott a Lilljáé; Hame városában (Tavastehus) Furén-nek van nyomdája, a melyből többi közt 1860-ban egy finn-svéd szótár került ki; vannak Vázá-han, Viborgban, Borgo-han, Uleaborg-b&n, Sortavala-han és Kuopio-b&n is nyomdák. A hírlap-irodalom is mozog, de azt nem ismerem; csak annyit tudok, hogy az egyik hírlapnak czíme Mehiliiinen (a méh), egy másiké Suometar, s hogy egy képes újságot ez év elejétől fogva ád ki Stionio, a Sederholm nyomdász és kiadó költségén. Az 1863-ki országgyűlésen Sándor orosz császár, és finn nagyfejedelem kimondá, hogy néhány év múlva (az év-számot nem tudom tökéletesen) az összes nyilvános életnek finn nyelven kell folynia. Mint látjuk, erre már el vannak készülve a finnek, s mind jobban készül reá az irodalom. Epenséggel tehát nem áll a finnekről, a mit egyik írónk állít, ezt mondván a Budapesti Szemle XX. köt. 342. lapján: „Míg a nibelungi ének költőjét az emlék megnevezni nem bírja, s a Kalevala egy jelentőség nélkülivé törpülő, egységre s önálló létre emelkedni nem bíró népé, mely azt ma már alig bírja be-1*