Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - I. 1

A FINN NEMZET TÖRTÉNET-ÍRÁSÁRÓL. 13 az országban lévő katonaság maga magát élelmezi vala. Meg volt ugyan határozva, ki mit és mennyit vehet a parasztoktól : de tudván, hogy Gusztáv Váza halála után egész 1604-ig Erik, János, Zsigmond és Károly közt folytonos viszálkodás uralkodott; tudván azonkivül, hogy mindenik király Oroszországgal viselt háborút, a mely mindenkor kegyetlen vala, és hogy nem egy ízben a tatár könnyű lovasság átkelt a jégen Révaiból Finnországba, pusztítván, égetvén mindenfelé : vajmi könnyű meggyőződni, hogy a honi katonaság élelmezése nem sokat különbözik vala az ellenséges hadak pusztításaitól. S míg a földmivelök sorsa inkább meg inkább hanyatlott : a nemesek elméje is inkább meg inkább megváltozott. Észt- és Livországban gyakran hadakozván az oroszok ellen, megtudák az észt és liv parasztság viszonyát a német földesurakhoz , a mely nékiek csak tetszhetik vala. Ilyen állapotba sülyeszteni a finn parasztot is nem egy finn nemes előtt amúgy természetes dolognak látszhatott. A meghódított népnek egyedüli joga az adó-fizetés, s ezt jelentette volt a „jus finnonicum" és „jus carelicum" is. De Finnországban hamar közönségessé váltak a svéd törvények; a finn paraszt soha sem hasonlított az észt és liv paraszthoz. Ámde most félő, hogy a finn paraszt is ennek sorsára jut. Egyszer 1589-ben János király Révaiból haza érkezvén, Stockholmban háromszász finn paraszt várja vala, panasz-levél a kezökben, melynek ez főbb tartalma : Nem kis okból jönnek annyian ily szoros munka idejében legalázatosabban könyörögni a királynak , hogy az istenért hallgassa meg panaszaikat, s ne engedje őket a gonosztevők által olyan nyomorúságba esni, milyenben Liv- és Észtország van. Nem kérnek mást, mint azt, hogy úgy lehessenek, mint Gusztáv idejében valának, s hogy az igazság Isten dicsőségére és az ország boldogságára látassék el. Megköszönik a királynak, hogy kegyelmesen választ adott nekik, midőn a községekből panaszt küldtek volt ide : de elpanaszolják , hogy a tisztviselők mit sem adnak a király leveleire, hanem ezeket elszedik tölök, s még tízszerte keményebben bánnak velők, önkény szerint terhelvén őket fogsággal és egyéb büntetéssel. Annyira is megfélemítették már, hogy alig mertek panaszra jönni; papjaik is annyira el vannak rémítve, hogy se bizonyság- se panaszlevelet nem bátorkodtak írni Ha a tiszttartók vagy íródeákok egy évet töltöttek hivatalban, már nagy udvaruknak, szép lovaik-