Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Cseremisz tanulmányok. I. 397

440 BUDENZ JÓZSEF. nem lehet ilyen képzés, mely a pluralisi ragok fogalmával és eredetével legszorosabb összefüggésben van; az értelmileg megfelelő negymaga" Kegulynál

hkedak = sket egyedül való, magára való -{- ak nyomatékosító particula (éket jing magára való, egyedül álló ember). Egy másik szintén c o 11 e c t i v számnévalak , mely a magy. „mind a kettő, mind a három stb."-nek felel meg, eúeg, úeg szócskával készül: kog-eúeg, kum-eúeg, lu-eúeg v. In-heg, südö-úeg, kudot-eúeg v. kud-eúeg. Ezek azonban viszonyragot nem vesznek föl, s accusativus helyett is állanak (v. ö. Cs.ro. 456. 457.); a na, da, ét személy -ragok járulván hozzájuk, az eg elmarad, s képezhetnek azután accusativust: memam kog-uúam (e h. kog-uúnam) mind a kettőnket, tendam kog-eúdam mind a kettőtöket, nunom kog-uúustom mind a kettőjüket ; kum-eúam (kum eúnam h.) mind a hármunkat. — A Bbl.-ban van kokoaek mindkettő, mindkét, főnévi s melléknévi természettel. — Reguly szerint ezen „mind a kettő , három"-féle számnevek, az előbbi módbeli collectiv számnevek által, utánok tett at = „is"-sel is kifejezhetők: kokton-at, kumuton-at} luun-at, niliten-at

stb. F) Névmások. 1) Személynévmások. meú én, teú te (tudó ő) me mi, te ti (nuno ők). Gyakran miú, tiú alakok is fordulnak elé Reg.-nál (v.ö. Cs. mondatokat; néha m'öú, töú is), Castrénnál; miú, tiú, ma, td, így a Bbl.-ban is (csakhogy tiú helyett fiú van, a mi nem nagy különbség). Általános reflexív alapszó, mely viszony- és személyragokat együtt vesz föl, ske (néha teljesebb alakkal : eske). 2) Mutató névmások. tide ez tudó az; több. nive ezek nuno azok. Még sede, sade, több. sedemmoé van följegyezve = „ez, az" (emez, amaz) többnyire csak adverbiumokban használva; e kettőnek a Bbl.-ban csak seda áll ellenében, melynek jelentése hol „ez", hol „amaz." Regulynál azért nem igen találkoznak (a Cs. mondatokban) sede, sade mutató névmások, mert az ellenfeles „ez, az" pár nála