Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Vass József: Adalékok a magyar nyelvjárás-tanhoz. II. közlemény: Pótléksorok a háromszéki nyelvjáráshoz. 1

2 VASS JÓZSEF. Ugyanis, midőn valamely táj vagy vidék hangejtését s nyelvjárását ismertetjük , nézetem szerint, nem arra kell felelnünk, mi nincs ott meg; mert e tömkeleget ha bejártuk, rájöhetünk ugyan, hogy mi tehát az mind, mi azon vidék szó- s beszédejtésének egyedül sajátja; de e tekervényes út, a mellett hogy fárasztó, oly tiszta felfogásához sem vezethet bármely vidék nyelvjárásának, mint ama másik, mely egyenesen kimutatni törekedvén azon vonásokat, melyek egyes vidék nyelvjárását alkotják, egyszersmind következtetnünk engedi, hogy mindaz, mi érintve nincs, közös a deréknyelvvel, s talán még egyik vagy másik vidék tájnyelvével is. A nyelvjárások ismérve tehát azon hangejtési s tájszólási sajátságok öszvege, mely azok saját jellegét alkotja. Hogy példák szóljanak, az effélék : áruba ereszteni (eladóvá tenni) , bőre szabott (bőven szabott) , ellene kel (ellene támad) , lábbadoz (gyógyuló félben van), neki áll (neki esik, neki fog), nem tudom ki, s mi (nem tudom, kicsoda), többet ebbe az életbe (nem én többet, míg élek), még neki áll fejjebb (még ö , a bántó fél, akar elégtételt) , nem vetek belé két esztendőt s meglesz (nem adok neki két esztendőt, v. nem telik el két esztendő, s meglesz) stb. az utolsó betűig mind olyanok, mik a a deréknyelvben közkeletűek s országszerte hallhatók, tehát a háromszéki nyelvjárásnak nem levén sajátjai, annak jellegét nem képezik, s így alakzatából kihagyhatok, sőt kihagyni múlhatlanúl szükséges. Efféléket tehát én a megjelelt okoknál fogva, bármennyire dicséretes is egyébaránt a rajok fordított megfigyelés, mint olyanokat, mik által nyelvjárás-tanunk mit sem nyer, egyszerűen mellőztem, s ezt tenni annyival jogosultabb valék, mennyivel tisztábban állott előttem a czél, hová a szenvedélyes nyelvbuvár kalászata által eljutni törekszik. Kipótolni óhajtja ugyanis újabb hozománya által a háromszéki nyelvjárásra irányúit eddigi ismertetésének hiányait, s befejezésül az eddigi közlemények nyomán összeállított példákban mutatja be, mint szerves egészet, a háromszéki nyelvjárást híven követvén, mit már rég helyesen megjegyzett Quinctilianus : „Breve iter et efficax per exempla." Ezeket az ismételve kifejezett köszönetre érdemes gyűjtő irányában nyíltan elmondani tartoztam : most a tárgy érdemleges fejtegetéséhez láthatok.