Nyelvtudományi Közlemények 2. kötet (1863)

Tanulmányok - Fábián István: A cselekvés egyszeriségét jelölő d, van, ven képzőkről. 1

12 PÍUIÁN ISTVÁN. Jegyzet. A van, ven képző előbetüjének a tő hangjáhozi áthasonúlására s e szabály alóli kivételekre csupán figyelmeztetni e helyütt elégeljük. L. a M. Nyelv. Szótárában 148. 1. — an képző alatt. A mi e képző eredetét,, s jelentését illeti, eziránt nyelvészeink nézetei nagyon szétágazók : Riedl azononosnak tarja az állapoti (n, on, Ön) esetraggal (1. Magyarische Gramm. 140. 1.); a M. Nyelv Rendszere (95. 1.) Nagy János után (a M. Nyelv szóalkotó s módosító ragainak nyelvtud. vizsgálata. Nyelvtud. pályamunkák 1. köt. 156. 1.) a van igéből véli kölcsönzöttnek; mire nézve „A M. Nyelv Szótára"-nak írói e képzőnek eredeti értelmét a levésben, vagyis a gyökszó által jelentett vú&minek létre jövésében lelik (1. u. o. 148. lapon) stb. / Azonban az efféle igék, gyakorlatos alakjaik mellett, azon viszony létezését sejtetik, mely az előbbi (d) képzős igék , és ezek gyakorlatos alakjai között létezik (csör-ög csör-d-ít v. csör-ög csörren , moz-og moz-d-ít v. moz-og moz-zan) s már Nagy János észrevette , hogy e képző a cselekvés egyszeriségének, egyszer történtének kifejezésére használtatik, az idéztem helyen állítván : „hogy (a van, ven igeképzö) puszta hangú gyökerekből egyszer történt hangot jelentő középrendü igéket képez," minek jelölésére a van (est) ige nem alkalmas. És épen e körülmény az, mely engem készt, hogy e van, ven képzőnek eredetét se a van (est) igében, se az állapoti n-(on ön)ben ne keressem, hanem szintoly számnévben, mely mint a d, épen azért, mert az egység fogalmának exponenséül használtatik, mást, mint egységet (unitatem, Einheit) nem jelenthet. Nyelveinkben ez egységet jelentő számnév a mordvin : vájk, vájke, vak, vá unus (1. Magy. Nyelvészet 2. évf. 302. 1.), melynek vak alakja a m. ven van, képzővel a k és n közti viszonynál fogva egyeztethető, v. ö. : a mai alusz-iA; feksz-i& es hajdani : alusz-on feksz-ew, meg a finn : Zcieli m. nyelv, m. &alán osztyák : wala, finn : &eritá m. nyírni stb. szók közti hangváltozás példáit. (1. Hangviszonyok az áltaji nyelvek körében a Magy. Nyelvészet 6. évf. 115. 1. b) alatt). A van ven képzős igék közt előforduló ilyen példák : roh-an, röh-en, suh-an, pih-en, zuh-an, serk-en, hork-an stb. melyekben a van ven képző v előhangját elvesztvén, csupa an en-né kopik;

azon