Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)
Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10
A RÉGI ÍRÓK MIRE NÉZVE MINTAlNK? 23 nyugalommal ismét visszabocsátá kését a csizmaszár mellé, s azután egy kis szalmás butykost vonva ki másik zsebéből jót húzott belőle; tenyereiről leverte a morzsákat, s szépen zsebbe dugta a kezeit s nézte tovább, hogy vizsgálnak egyik paksamétát a másik után. E gonosz flegma kezdte kihozni' türelméből Bráuháusel urat Felkeli fordítani az egész ládát, rikácsold Bráuháusel Kampós uram, a mint e veszedelmes vállalkozást meglátta , mindjárt tudta, hogy mi lesz ennek a legközvetlenebb következése, s nagy hírtelen felszedte lábait, miket eddig kedélyesen himbálva lóggatott aZá" stb. stb. Itt eleinte a láta, azután a látott alak van, miért ? azt nem tudjuk. De annyit észreveszünk, hogy legyüré, visszabocsátá, rikácsola nem akarnak tartós állapotokat jelenteni, hanem itt, valamint az egész regényen keresztül, nagyobbára történeti időt fejeznek ki, mint ezen példa is mutatja: „Kampós, mint ki a szabályokat legjobban ismeri, egyetlen fegyverét, a csizmaszárba dugott fehérvári bicsakot el'óvoná s rendületlen nyugalommal és elszántsággal nyújtá át fogságra vetőjének : ,fogja ön/ Az által, hogy bicskáját Önkényt átszolgáltatá, elég biztosan fej ezé ki, hogy védelmezni nem akarja magát Bráuháusel úrnak már a nyelvén lebegett az a bosszú-töltő sententia, hogy gyalog kísértesse be a refractáriust; de azután eszébe jutott, hogy ezt a mulatságot a kísérők sem köszönnék meg; annálfogva megengedé Kampós uramnak , hogy a tiszti lakba izenhessen, hogy a kocsis . . . rukkoljon ide; azután lelkére kötve az őrmesternek, hogy minden vagyonával felelős ez emberért, hóna ala vévé a szekrénykét, s indult volna kifelé , ha Kampós uram egy szerény ellenvetéssel még egyszer meg nem állította volna." Itt a látásiak hatszor fordul elő, mindannyiszor bizonyára történeti vagy elbeszéllö múlt értelmében, világosan nem végzetlen jelen vagy imperfectuméban. 4) Bedé Ádám czímü angol regénynek, Salamon társunk által igen nagy szorgalommal készült és magyaros fordítását adja ki a Kisfaludy Társaság. Ezen fordítás is jeles tanúsága annak, hogy a magyar ige-alakok vagy mind ugyanazt jelentik, vagy egyik sem jelent határozottt időt. I. 151.1. „De kereng a körülményeket, még napját is szeretném tudni, mikor tartá első beszédét." „Egy vasárnap Marlowe testvért, ki öreg ember és a helységben egyik prédikátor volt, Hetton Deeps-ig kisértem (úgy-e e volt és kisértem okvetetlen két különböző múltat akarnak jelenteni, mégis egy alakúak), a hol az emberek az ólom bányák-