Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10

24 HUNFALVY PÁL. ban való munkával keresik kenyerüket".... „Van jó három mértföldnyire Snowfieldtöl, s reggel korán indulunk, mert nyár volt. A mint a hegyeken átmentünk, csodálatosan lepett meg az isten gondolatja, mert mint ön is tudja, nincsenek ott fák (nyár volt, s csodálatosan lepett meg, két különböző multat fejeznek ki; azután átmentünk az előbbi kettő melyikéhez hasonlítható? még is mindhárma egy alak.)". . . . „Midőn a faluba érkeztünk, a nép várakozott reá, mert midőn az előtt ott járt, előre kijelölte az időt és helyet, s azok, kik az isten igéjét akarták hallgatni, összeseregeltek e helyen, a hol a kunyhók legsűrűbben állottak, hogy másokat is megjelenésre buzdítsanak." Itt hétszer fordul elő egymásután a látott alak; tehát vagy mindannyiszor ugyanazt jelenti, a mi lehetetlen, mert a hét múlt idő itt csakugyan nem azonos, — vagy annyifélét jelent, a hányféle múltra szükségünk van. Tudom, a felhozott példák nem elegendők azon követköztetésre, melyet belőlök ki akarok húzni; de hogy a kívánható mennyiséget egyszeribe előteremtsem, bátor vagyok megkérni az akadémia jelen tisztelt tagjait s a magyar irodalom tisztelt részeseit egyetemben és egyenkint, szólaljanak fel, — hisz csakugyan nyomós kérdésben forgunk — szólaljanak fel, a kik némi tudattal, némi logikai okból használják a magyar ige időalakjait, s mondják meg nekünk, milyen és hol vett nézetet követnek abban. Addiglan pedig kénytelen vagyok azt következtetni az új irodalomból, hogy merő találomra, tvfr[ nem téfyr^, használjuk az idöalakokat. íme az élő nyelv nem igazíthat el bennünket az igeidők kérdésében, mivel maga szinte félőket nem is ismeri; az új írói szokás sem igazíthat el benne, mivel merő találomra él velők. Mit tegyünk ezen szorult állapotban ? Kövessük igazán és értelemmel az új írói szokás tettét! S mit teszen az ? Használja szerte a lát vala, láta, látand alakokat, sőt még hébekorba a láta vala-t is, melyeket pedig a köz élő nyelvben mind vagy épen nem, vagy egyikét-másikát csak véltve találja. Ha szabad neki ezen alakokat a régiségből fölvennie, s velők, mint a többiekkel is, amúgy találomra élnie : nem csak szabad, de kötelességünk is ugyanazon régiség útmutatása szerint helyesen akarni élni azokkal. A hol veszi a szokás az idő-alakokat, ott és csak is ott kell vennie a velők való helyes élést is. Ha megtanuljuk azoknak létét, melyeket a közélet nem ismer : nyilvánvaló igazság, hogy jelentésűket is meg kell tanulnunk , melyet a közélet nem ismerhet, s az új írói szokás még nem • /