Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)
Tanulmányok - Fogarasi János: Szabatosság az igeidőkben - 1
2 FOGARASI JÁNOS. Úgy reménylem, tisztelt Társak! hogy föl fogok e helyen s ( alkalommal mentetni azon czáfolat taglalásától, s ezen reménybe majdan annak idején és helyén csak a lényegre szorítkozva, méltó: tassanak ez alkalommal megengedni, hogy én is egészen más olda ról fejtegessem a tárgyat. Múltkori előadásom *) lényege abban központosult, hogy a mel nyelvek azon szerencsés helyzetben vannak, miszerint két egyszer múlt alakkal rendelkezhetnek kebelökben, mint a latin, franczi; olasz, perzsa, görög (sőt ez utolsó némileg három egyszerű múlttal bír), fősúlyt arra fektetnek, hogy egyik alak általános, a másik v szonyos, és a mi éhez igen rokon, tartós múltat fejezzen ki. Nei egészen képesek ezen finom árnyéklat kifejezésére azon nyelvel melyeknek csak egyetlen egyszerű múlt alakjok van, milyen a n< met, finn, sőt török is, melynek például szeveridim alakja m^ összetett. Jelenleg arra óhajtanám a tisztelt Osztály és olvasók figye mét fordítani : különösen micsoda titkos jellem rejlik a magyar eg\ szerű múltakban — mert leginkább ezek a vita tárgyai — mind régibb, mind ha netalán különböző volna az újabb nyelvszokás é ha lehető, nem csak az írói osztályba tartozó, hanem más, teljese magyarajkú honpolgárok nyelvszokása alapján is. Az értekezés, mint a mondottakból gyanítható, igen terjede] messe válhatik, de kénytelenek vagyunk vele, mert a legnevezete sebb, legfontosabb és alapjában megingatott magyar irály helyreáll] tása- vagy megigazításáról van szó. Régibb nyelvemlékeink megbecsülhetetlen kincseket tartalmaz nak az egyes szók származtatása, eredeti értelmök kikutatása, s ő alakjok meghatározása tárg}7 ában. De hogy vájjon már kifejtett s méj kifejtendő irályunkban általán szólva előképül szolgálhatnak-e ? igei nagy kérdés. Méltóztassanak megengedni, hogy egy-két példát hozhassa! elő, mely általános szabályul látszott szolgálni a régiségben, de je lenleg talán senki sem követi. Egyik a latin nyelv példájára az óhajtó és kapcsoló móc használata. *) Lásd az 1858-ki akad. Értesítőt. Szerk. v
